Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Tiszafüredi feliratos mázas edények A paraszti használatú tárgyakon a felirat az úri-polgári előzmények nyomán a 17-18. század fordulóján jelent meg. Az ünnepibb használatú darabokat jellemezte, és a 19. század folyamán vált általánosabbá.

1 A feliratok a paraszti írásbeliség terjedésének fontos dokumentumai, a készítő és a használó írásbeli jártasságának bizonyítékai, de az egyes tárgytípusok és a jellegzetes díszítmények kialakulásáról és elterjedéséről, az átvétel helyéről és idejéről, illetve a használók köréről is tájékoztatnak. A feliratoknak több típusa van. Az egyszerűbbek csak évszámból, névből vagy monogramból állnak, míg mások ennél több információt (a készítés helyét, a készítő és a használó nevét) tartalmaznak. Sajátos válfaja a rövid, versformában írott szöveg, a feliratos népköltészet, melynek meg jelenési területe - ház, kapu, síremlék, cserépedény - igen változatos. A népi kultúrában játszott szerepére Szendrey Zsigmond már 1931-ben felhívta a figyelmet.

2 A verses ajánlású cserépedények a feliratos népköltészet egyik legmaradandóbb emlékei. Versezetük a diákdalok és bordalok hatását tükrözi, de a klasszikus epigrammával is rokonságban áll. Az alkalmi rigmusok általában megrendelésre készített italtartó edényekre kerültek, más edénytípusokon - tál, lisztesbödön, dohánytartó - megjelenésük esetleges. Tulajdonosuk szinte kivétel nélkül férfi volt, ritkábban házaspár vagy nő. Hangvételük olykor lírai, de a tréfás variációk a gyakoribbak, melyeket általában a férfias, vaskos humor jellemez. A verses feliratú cserépedények a 19. század első felében jelentek meg az alföldi és közép-tiszai stíluscsoport fazekasainak készítményeként. Gazdag variációi a múlt század második felére alakultak ki. Az időben őket megelőző, egyszerűbb feliratoktól eltérően - mely az egyszer égetett edényeket is jellemezte - a mázasmunkák tipikus díszítménye volt. A verses ajánlások típusai nemcsak műhelyenként, hanem fazekasközpontonként is eltértek, és az egyes központokban eltérő gazdagsággal jelentek meg. Hódmezővásárhely, Mezőtúr és Tiszafüred rigmusai változatosabbak, míg Debrecen és Mezöcsát versei kevesebb variánsra épültek. A versek leggyakrabban a megrendelésre vagy baráti szívességből készített butellákra, ritkábban miskakancsókra, kulacsokra, butykoskorsókra és boroskancsókra kerültek. Közös jellemzőjük, hogy a készítés idejére, helyére, a tulajdonos nevére, esetleg lakhelyére és foglalkozására, a készítő nevére és a termék árára utalnak. A feliratot hosszabb-rövidebb vers zárja A fazekasok ugyan egyéni versezet kialakítására törekedtek, de más műhelyek, más központok átvételeire is találunk példát. Mint egyéni megrendelésre készített darabok, a fazekasok termelésében mindig alárendelt szerepet játszottak. Számuk meg sem közelítette a köznapi használatú folyóedényekét. Megmintázására és díszítésére különös gondot fordítottak Formája, ornamentikája és díszítő technikája az edények alaptípusától általában eltért. Munkaigényes darabok voltak, rátétek, applikációk, agyag1 Felirat címszó. Néprajzi Lexxikon II. (1979) 131. 2 Szendrey Zs., 1931. 3 Butellavers címszó. Néprajzi Lexikon I. (1977) 397. 59