Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

fenn ebből a típusból, melyek egyértelműen azonos műhely munkái. Díszitményük közös jellemzője a pont, vonal, hullámvonal variációjából kialakított ornamentika, mely az esetek nagy részében függőleges irányt követ. Ezeket a darabokat korábban a Katona Nagy-műhely munkáinak tartottuk.

28 Az életrajzi adatok és a céhiratok anyagának egybevetése azonban ezt megcáfolta. A Paál Ferencnek ajánlott darab alapján nagy valószínűséggel Nagy Antal műhelyéhez köthetjük. A református vallású, tiszafüredi születésű Tolnai Sámuel miskolci céhesmestenél, Vígh Józsefnél tanult. 1828. május 14-én szabadulásáért 4 Ft-ot fizetett.

29 A legénytársaságnak már február 24-én fizette a kántorpénzt. A szegfű virágnevet 1828. június 4-én választotta.

30 Mázasmunka készítéséhez biztosan értett, mivel a céh korábban éppen mesterétől rendelt tányérokat a céh szükségére.

31 Röviddel szülővárosába való visszatérte után, 1834. július 27-én, 24 éves korában hunyt el.

32 Foglalkozását a halotti anyakönyv cserepesnek tüntette fel. Munkáit stílusban nem tudtuk azonosítani. Tolnai Sámuellel nagyjából egy időben tagja a legénytársaságnak Fitzere János nevelt fia, a Polgáron 1809. aug. 21-én Nagy András fazekas és Korponai Katalin házasságából született Nagy Antal. A kántorpénzt fizetők között 1828. december 26-án szerepelt először. 1829-ben egész évben fizette a kántorpénzt, de 1830-ban már „ nem ajánlotta magát a Betsületes If/uság törvényére ", vándoridejét Miskolcon befejezte.

33 A legénylajstromban 1829. november 22-én a rozmaring virágnévvel szerepelt.

34 Ezt követően talán Mezőcsáton, és szinte bizonyos, hogy debreceni rokonsága révén Debrecenben is töltött némi időt, majd a 30-as évek elején visszatért Tiszafüredre. Ekkortól jelentek meg az első datált füredi mázasedények, melyek formai jegyei erős miskolci, díszitményük pedig mezőcsáti és alárendeltebben debreceni motívumokat sorakoztatnak fel. Minden jel arra utal, hogy ezek a korai darabok az ő, esetleg nevelőapja műhelyének munkái. 1834. november 17-én kötött házasságot Skuldt Rozáliái.

35 Rövid idő múlva már egyházi tisztségviselő, mely megállapodott vagyoni helyzetére, illetve a katolikus közösségen belüli nagyobb elismerésre utal. Mindez műhelyének nagyságával, szakmai tekintélyével is összefüggésben állhatott. Legénye volt nemes Paál Ferenc. Feltételezhető, hogy az ő műhelyében töltötte vándoridejét a miskolci származású Pap Ferenc, aki 1841. december 2-án, 20 éves korában Tiszafüreden hunyt el.

36 Ez a legény a miskolci legénylajsíromban 1840-ben a kukorica virágnév választásával szerepelt.

37 Nagy András fiatalon, 1845. december 9-én halt meg.

38 Özvegye 1848. november 27-én kötött házasságot Koós János, 37 éves fazekaslegénnyel, aki így lépett a mesterek sorába.

39 Egri származású volt, 1811. október 5-én született.

40 Valószínűleg Paál Ferenc távoztával került Nagy András műhelyébe a 40-es évek elején, vagy Nagy András halála után lett az özvegyi jogon ipart folytató Skuldt Rozál segítője. 1870. október 14-én halt meg, feliratos munkája nem maradt fenn.

41 1815-1840 között hat miskolci, vagy a miskolci céhhel kapcsolatot tartó fazekasról mutatható ki, hogy hosszabb-rövidebb ideig Tiszafüreden dolgozott. Két fazekas Egerrel is kapcsolatot tartott. 28 Füvessy A. i.m. (1979) 202. 29 HOMtört.dok. 76.13.4. 30 HOMtört.dok. 79.4.1-2., 58.1.1. 31 HOMtört.dok. 76.13.3. 32 RHA III. 93. 33 HOMtört.dok. 58.1.1. 34 HOMtörtdok. 79.4.1-2. 35 KEA I. 48. 36 Füvessy A. i.m. (1982) 57-58. 37 HOMtört.dok. 79.4.1-2. 38 KHA 1.187. 39 KEA I. 87. 40 Egri Katolikus Főszékesegyház KA VII: 378. 41 KHA II. 151-152. 51