Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Mindezek az adatok arra utalnak, hogy a tiszafüredi fazekasságot éppen a mázas kerámia meghonosodásának idején viszonylag erős miskolci, de némi egri hatás is érte. Ha ennek stílusbeli vetületeit vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a miskolci hatás inkább formai téren mutatkozott meg. A bizonyíthatóan korai miskolci kerámiákat, melyek céhpecséttel is hitelesített mesterremekek, Bodó Sándor feldolgozásából ismerjük.

42 Köztük mázasok és mázatlanok egyaránt találhatók. A mázasok alapszíne zöld, világosbarna vagy fekete. Az edények lapos, viszonylag széles füllel készültek, mely a nyakhoz a bütykösök esetében karimával kapcsolódott. A fül az edény hasán egy-három ujjnyomással záródott. A butykoskorsók viszonylag széles hasúak, gyakran ujjnyomásos abronccsal díszítettek. Kedvelt díszítomotívumuk volt a negatív dúccal kisajtolt és az edény falára préselt agyagdísz. A remekek között viszonylag későn, 1849-ben jelent meg az írókázott ornamentika.

43 A jellegzetes, miskolci alaki jegyeket- fülezés, gallér, hirtelen hasasodó, viszonylag keskeny talpú forma - a füredi edényeknél is megtaláljuk. Az engób vagy a máz alatti vésett csíkok, hullámvonalak is több darabon megfigyelhetők. Az aprólékos applikációk - főleg a miskakancsók esetében - szintén közös stílusjegyek. Eltérésként regisztrálhatjuk a lapított oldalú butykoskorsókat, melyek már 1833-ban megjelentek Tiszafüreden, s esetleg egri hatásra utalnak. A korai edények írókás díszítményeit a miskolciakkal nem tudjuk egybevetni. Ezeket összetévesztésig hasonló megfogalmazásban a mezőcsáti fazekasmunkákon találjuk meg. A fennmaradt tárgyi anyag azt bizonyítja, hogy a két fazekasközpont egy időben, az első stíluskorszakban alkalmazta ezeket a díszítményeket, melyek művészibb megfogalmazásban, finomabb, aprólékosabb kivitelezésben a korai, debreceni kerámiák jellegzetességei. Az edények színezése is a hódoltság korához és a debreceni fazekasközponthoz kötődik. Mindezekből arra is következtethetünk, hogy a múlt század elején a miskolci fazekasok körében az írókázott díszítmények, illetve a színgazdagabb mázas edények készítése alárendeltebb szerepet játszott, s a velük kapcsolatban álló fazekasok egyéb, eddig pontosan ki nem deríthető módon ismerkedtek meg ezekkel az eljárásokkal, díszítőelemekkel. Mivel Debrecenből, Mezőcsátról a jelzett időben nem települt át Tiszafüredre fazekas, az a magyarázat valószínűsíthető, hogy a legények töltöttek vándoridejük során hosszabb-rövidebb időt ezeken a településeken, melynek lehetőségét Nagy Antal személyénél fel is vetettük. (Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. Miskolc, 1990. 98-105 p.) BodóS. i.m. 165-182. BodóS., i.m. 182. 52