Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)
karcolt vagy feketével írókázott kerámiák az 1860-as évek elejétől fehér alapon színes, majd sötétokker alapon fekete-fehér darabokkal, később a dudin színessel írókázott stílussal egészülnek ki. Forma- és díszítmény szempontjából a szegedi edények a gazdagabbak, ahol a barna alapon metszett borosedények önállóbb stílusfejlődésről tanúskodnak. 44 A stílusfejlődés a közepes nagyságrendű déli központokat sem kerüli el. A kiszínesedés azonban ezenknél alig figyelhető meg. Általában is elmondhatjuk, hogy Tótkomlós kivételével a dél-alföldi közepes és kisebb nagyságrendű centrumok a 19. század első felének hagyományosabb stílusában dolgoznak. Néhány központnál (Vásárhely, Szeged, Gyula, Szegvár) figurális megoldásokkal is találkozunk (férfit vagy nőt megjelenítő italtartók, medvét ábrázoló dohánytartók). Északi kisebb regionális központok A 19. század utolsó harmadát ugyan a kisebb regionális központok létrejötte jellemzi, de kivételek is akadnak. A már meglévő központok nagyságrendje változhat, illetve a létrejövök gyors kiteljesedése is megfigyelhető. Északon erre az időszakra Tiszafüred az Alföld második legnagyobb tálasközpontjává válik, míg Mezőcsáton a termelés fokozatosan két-három műhelyre csökken. A gyöngyösi központ 1860 után néhány év leforgása alatt közepes nagyságrendűvé és Tiszafüredhez hasonlóan divatirányítóvá fejlődik. A kisebb területet érintő észak-alföldi központoknál látványos stílusváltozást tapasztalunk a gyöngyösi, egri készítmények megjelenésekor. Tiszta formában hozzák a fehér alapon kék, majd kék-barna, illetve kék-színes, írókás-ecsetes stílust. Tálasedények, butykoskorsók - néhány közülük lapított oldalú -, csalikancsók és boroskancsók és elvétve butella készül a divatos színösszeállításban. Az anyag zöme gyöngyösi, a néhány 1860-1870-es évekhez köthető egri munka fehér alapon kék, majd színes növényi ornamenseket sorakoztat fel szellős elrendezésben. 5 A piacot uraló gyöngyösi és Gyöngyös környéki fazekashelyek az 1860-as évek elején még a fehér alapon kék-barna színezést alkalmazzák. A vízszintesen körbefutó csíkokat, hullámvonalakat, finom rajzolatú leveles ágsorokat írókával rajzolják fel. A színgazdagabb megoldásokra azonban már ekkor is találunk példát, ilyen a fazekas ifjúság számára 1863-ban készített boroskancsója. 46 A két központ közül a gyöngyösi a nagyobb, céhét igen későn, új stílusuk megjelenésekor, 1862-ben alapították. Egerben és Pásztón sokkal kevesebb fazekas dolgozott. 47 Ezek a központok nagyon hamar állnak át az ecsetes festésre. A kobaltoxidból nyert kék szín sűrűbb a többi festéknél, írókával lassabb a díszítés, ezért kezdetben a kék, majd a többi szín festésénél is az ecsetet használnak. A motívumok így kezdeti finomságukat fokozatosan elvesztik, a virág- és levélomamensek megnagyobbodnak, a tálasedények öblén ülő madarakat három-négy elnagyolt ecsetvonással rajzolják fel. Az ebben a színösszeállításban készült vásárhelyi munkáknál a motívumok ilyen jellegű egyszerűsödését nem tapasztaljuk. 48 43 Kecskemét: Bozsó-gyűjtemény (Kecskemét); AJM 60.33.1.; AJM 60.1.58.; AJM 64.2.4.; Kalocsa: KaJM 72.1.24.; KaJM 72.1.25.; Bozsó-gyüjtemény (Kecskemét); Nagykőrös: AJM 60.1.56.;AJM 60.1.66.; Békéscsaba: NM 53.61.189.; MFM 50.781.1.; МММ 60.25.1.; MFM 50.805.1. 44 NM 73.52.1.; NM 15635.; NM 73.52.1.; NM 53.61.735-736.; MFM 50.755.1. 45 KPM 70.1.1.; DIVM 1868-as és 188l-es kulacsai (leltári szám nélkül); DIVM 63.147.1.; Szladek-gyűjtemény (Szigetszentmiklós). 46 NM 78838.; NM 54.68.1.; DIVM 54.335.1. 47 BECZKÓYNÉ RÉVÉSZ Ágnes 1937.; Az egri fazekasok 1805-ben még Miksolc landmajszterei, önálló céhüket 1819-ben alapították. 181
