Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

békéscsabai múzeum 182l-es, zöldmázú darabja.

19 Egy-két évtized alatt ezt a kerek alaprajzú formát a szögletes oldalú variáns váltotta fel, melyet a zöld és talpán sárga máz, a változatos karcolt díszítmény és a verses felirat jellemzett. A karcolt díszítmény legnépszerűbb eleme a madár, mely egyedül vagy párosan fordul elő, de már az 1830-as évekre bokrok és virágtövek ágain ülő változattá alakul. Népszerűbb az egyszerű szerkesztett díszítmény is, mely az áttört középmintára vezethető vissza. Legkorábbi darabjuk az 1828-as évszámot viseli, a nagyváradi múzeumban található.

20 A karcolt vagy írókázott madár más edénytípusokon is gyakori. Karcolt változatban 1801-ben csalikancsón, 1824-ben butykoskorsón, 1826—

ban kulacson jelenik meg. Butellán első előfordulása 1828.

21 írókázott változatban sárga máz alatt az 1830-as évektől fordul elő hangsúlyosabbb virágábrázolások kíséretében butykoskorsókon, ritkábban szilkéken. A korai példányokon egyéb díszítőtechnikák - pecsételt rátétes kis agyagkorongok és aprólékos tűszúrások - társaságában.

22 Vásárhelyről elmondhatjuk, hogy mind típus, mind díszítmény, mind díszítő technika szempontjából a paraszti stílusú kerámia délalföldi nagy hatású központja. Számos edénytípus (1798: csalikancsó, 1800: boroskancsó, 1813: kulacs, 1816: butella, 1824: miskakancsó, 1848: könyvbutella) és díszítmény (madár, szerkesztett virágelemek) Vásárhelyen fordul elő először a parasztstílusú kerámián. Kár, hogy céhiratok segítségével a kisebb regionális központokra gyakorolt hatása csak a XIX. század közepétől tanulmányozható, így azoknál a központoknál, melyek a vásárhelyi céh alapítását (1847) megelőzően már mázas munkát is készítettek (Makó, Szentes, Csongrád) a közvetítők személye nem ismert. Kivétel Mezőtúr, ahol a túri céh iratai nyújtanak fontos információkat. A vásárhelyi hatást tükröző legkorábbi délalföldi központok termékei a 1830-as években jelentek meg. Kialakulási idejük szinte teljesen egybeesik az Észak-Alföld közepes nagyságrendű regionális központjaival. Jellegzetes stílusuk (zöld és sárga mázú, karcolt díszítményű munkák) világosan jelzi, hogy az Észak-Alföldtől eltérő hatásra alakultak ki. A közvetítő központ, Vásárhely igen pontosan kirajzolódik. Az egységes stílus, a kedvelt edénytípusok azonos ízlésű vevőkörről is tanúskodnak. 2. kép. 1816-os palackbutella (Koszta József Múzeum) Szentes Ez a központ elsősorban feketekerámiáról ismert, bár a környék vidéki gyűjteményei éppen ezekből a darabokból a legszegényebbek. Az a pár gyertyamártó, mely a XVIII-XIX. század fordulóján készült, nem köthető megnyugtató módon Szenteshez. A vélhetően már ebben az időben is gyártott, mázdíszes kanták datálatlan köznapi darabok, melynek pontos készítési ideje ismeretlen. 19 МММ 53.4968.1. 20 Leltári száma: 7858.; Füvessy A., 1993.b. 143-149. 21 TJM 52.434.1.; MFM 52.1913.1.; NM 70.37.38.; KJM 54.939.1. 22 TJM 52.205.1. 156