Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

A válság folyamata és a céhek kiútkeresése a XVIII. század második felétől nagyon jól nyomon követhető, melyet városi céhek megszűnése vagy a kétféle ízlésnek megfelelően kettéválása, illetve a kisebb mezővárosi, falusi céhek megalapítása egyaránt jelez. A nagyvárosi céhek és azok mesterei a stílus és a technikai tudás közvetítői, melyet a középtiszai fazekascsoportnál már korábban kimutattunk.

7 A céhiratok hiánya, illetve a későn alapított céhek miatt a Dél-Alföldön ezt a kapcsolatot sok kérdőjelet hagyva maga után - csak Mezőtúr és Vásárhely céhiratai, egyéb levéltári források, illetve a korai, datált tárgyi anyag segítségével tanulmányozható. Szeged Szeged a Dél-Alföld nagy céhközpontja volt. Fazekascéhe a XVIII. században született újjá, privilégiumát III. Károly erősítette meg. Pecsétjükön az évszám: 1719.

8 A Soproni Olivér kutatásaiból megismert hódoltságkori kétféle kerámia (a zöld-sárga mázas, fésűs díszítésű, illetve a világos alapú, írókás, elsősorban növényi ornamentika) közül Szeged fazekasai valószínűleg a török közvetítésü fésűs díszű, illetve az egyszín zöldmázú, vagy zöld alapon sárgamázú, esetleg karcolt, vagy rátétes díszítményü darabok készítésében jeleskedhettek.

9 Ezt jelzi egyetlen fennmaradt XVIII. századi darabjuk, a céh 1777-es boroskorsója is, mely rátétes díszítményü zöldmázas darab.

10 1803-as árszabásukból a Szegeden gyártott edénytípusok jól megismerhetők, ehhez hasonlóak a XIX. század utolsó harmadából ismertek is, részben Xantus János 1872-es szegedi gyűjtéséből. Az árszabásban belül vagy kívül-belül mázas edények is szerepelnek, de mázuk színére és a gyártmány díszítményére egy „tarka zöld", egy „Jó, és czifra Hamburgi Kállyha" és egy „szép Mázzal meg-öntött Kanna" kivételével nem utalnak. Ebből számunkra a tarka zöld, illetve a szép máz árul el valamit, aminél nagy valószínűség szerint mázfoltokkal díszes, illetve mázcsíkokkal, különböző egyszerűbb mintákkal ékesített darabokra gondolhatunk.

12 A kívül-belül vagy csak belül mázas tálasedényeknél rázott minta és mázfolt, de feltételezhetően fésűsdísz is előfordulhatott. A máz színénél csak a zöld mázat említik, de valószínűleg a sárga máz is kedvelt lehetett. Kresz Mária véleménye szerint az időben Szegedet követő vásárhelyi kerámiák korai darabjai a török hatást tükröző, sárga-zöld mázas, mázfoltokkal és fésűs dísszel ünnepivé tett darabok közül kerültek ki, mely feltételezi Szeged stílusközvetítő hatását.

13 A csökkent vagy teljesen megszűnt nagyvárosi cserép díszedények mind Szegeden, mind egyéb alföldi városokban (Kecskemét, Békéscsaba, Kalocsa, Nagykőrös), továbbá az Alföld északi peremén (Gyöngyös, Eger) - összefüggésben a városi és falusi szegénység növekvő vásárlóerejével - a XlX.század utolsó harmadától jelentek meg újból, nagyjából egy időben a hasonló okok miatt létrejövő kisebb regionális központokkal (Nagylak, Békés, Apátfalva, Tótkomlós, Tószeg, Mezőkövesd, Ónod, Mezőkeresztes, Karcag, Kunhegyes, Abád). 7 FüvessyA., 1990.; 1991.a.; 1993.a.; 1996. 8 Bálint S., 1977. 224. 9 SoporoniO, 1982. 10 MFM 52.2102.1. 11 Bálint S., 1977.; Kresz M., 1990. 303., 307-308. 12 BálintS., 1977. 225. 13 Kresz M., 1990.317. 154