Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

legváltozatosabb tárgytípusok készültek, a miskakancsó a gyakoribb készítmények közé tartozott volna, nem az 1824-es kancsó lenne az egyetlen hiteles itteni darab. A vásárhelyi fazekasok akkori létszáma és értékesítési körzetük nagysága is alátámasztja feltételezésünket. A gyors, közbeeső állomások nélküli edénytípus-, díszítőtechnika- és díszítményvándorlás is az idegen hatást jelzi, melyet csak megerősít a zöld alaptípustól eltérő színezése, a fehér alapszín, a színgazdag ornamentika. A miskakancsó Mezőcsáton, Tiszafüreden, majd némi késéssel Mezőtúron olyan kiforrott és az első, vásárhelyi példánnyal azonos formai jegyekkel jelent meg, melyet véletlen hatással nem lehet magyarázni. A csákós emberfej, a plasztikus zsinórzat, az edény középtengelyének két oldalán az egyenes vagy hajló virágszál a legkorábbi állandó díszítménybeli elemek közé tartozik. Ezt egészíti ki a fülön, az edény oldalain vagy középtengelyén elhelyezett plasztikus kígyó. Feltételezésünk szerint Mezőcsát volt a második állomás, ahova a miskakancsó eljutott. Ezt az 1828-1850 közt készített csati miskakancsók magas száma is jelzi. 21, nagyrészt datált miskakancsó maradt fenn a jelzett időszakból, ezek egy részét műhelyekhez, más részét konkrét fazekasokhoz tudjuk kötni. A legkorábbi csati miskakancsó 1828-ban készült.

I8 Alapszíne fehér, színtelen máz fedi, díszítményének színezése: zöld, barna, vörös és sárga. Plasztikus rátétéi a vásárhelyi előképet követik, melyet gazdag karcolt és írókás vírágsor egészít ki. Ez mint új díszítmény, még kialakulatlan, hasonlóan két, a 30-as évek elején készült színpompás darabhoz. 19 1831-ben Nagy János úrnak készítettek miskakancsót, mely a Kovács Dániel-feli korongozást és a sűrű, elszórt indákat sorakoztatja fel. Talán az apa, Kovács Mihály. (1792-?) munkája.

20 Két korai miskakancsó (a Nagyházi Galéria 1998 tavaszi aukciójának 1835-ben készített darabja, illetve egy hajdúböszörményi magángyűjtemény 1836-os; példánya) megmintázásában szintén a Kovács-kancsókkal rokonítható. Egy 1835-ös, Kapitány Jánosnak ajánlott darabnál már a készítő személyében is biztosak lehetünk. A készítő Fazekas János (1806-?), aki ugyanebben az évben zignált butellát is ajándékozott Kapitány Jánosnak. Még két miskakancsót lehet Fazekas János személyéhez kötni, az egyik 1836ban, a másik 1839-ben készült.

21 Fazekas János apja, Mihály is fazekas volt, aki az 1828-as összeírásban is szerepel.

22 A csati miskákon 1838-ban jelenik meg először a szerkesztett díszítmény. A magas, karcsú kancsó rozettáinak előképe 183 l-ben a Debrecenben remeklő és ott 1825-1836 között dolgozó miskolci Kosik István butykoskorsóját díszíti.

23 Az 1838-as miska készítője a Rajczy-műhellyel hozható kapcsolatba, de korongozója és feliratozója biztos nem az ifjabb Rajczy Mihály (1817-1869) volt. így ezt a darabot az apai műhelyben időszakosan dolgozó egyik legényhez kötjük. Fazekas János miskái is néhány olyan plasztikus és karcolt elemet sorakoztatnak fel, mely a Rajczymühelyhez való kötődésről árulkodik. Ez nem véletlen, hiszen anyja az idősebb Rajczy Mihály (1794-1855) nővére volt.

24 Mezőcsátról néhány korai, gyakorlatlan korongozású és díszítményű miskakancsó is fennmaradt, utalva arra, hogy a divatássá vált típussal a szakmát tanuló fiatalok többen is kísérleteztek. A csati készítmények már az 1840-es évekre teljesen letisztultak. Kialakultak a műhelykörökre jellemző formák és ornamentikák, melyek közül a Horváth-, a Kovács- és a Rajczy-műhely munkája egyértelműen felismerhető. A 10 miskakancsó, mely ebben az évtizedben született, egy kivételével konkrét műhelyhez (Rajczy-műhely) vagy személyhez (ifjabb Rajczy Mihály, Horváth 18 NM 51.31.382. 19 NM 5 1.31.384,, НОМ 53.17. 1. 20 NM 59.150.194. 21 NM 55.47.1., SZNM 78.33.1., NM 129626. 22 Füvessy А., 1996. 161-165. 23 DM Sz. 1908.1057., НОМ 53.10.1. 24 Füvessy A., 1996. 162., NM 81.25.4.; Kövér-gyűjtemény (Hajdúböszörmény); Nagyházi Galéria 1997. év ?szi aukciójának 149. számú tárgya. 145