Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

mázzal, később fekete alapon színtelen mázzal is elterjedtebb volt a butykoskorsók körében. A XIX. század utolsó harmadára a kancsókon, butykoskorsókon gyakran virágszálak választják el egymástól a változatos csíkminta közé helyezett, már nemcsak körvonalukkal felrajzolt madarakat.

20 A tálasedényeknél az öbölben szintén ekkoriban jött divatba a dús faroktollú kakasábrázolás, melyet általában egyszerűbb, csíkból vagy hullámvonalból álló peremdíszítmény övezett. Különböző méretben, tányértól nagytálig egyaránt készítették.

21 A fehér- kék színösszeállításban dolgozó csúcsiak a XIX. század második felétől időnként madarat is festettek butéliáikra, melynek egyik korai példánya 1859-ben készült. Mind karcolt, mind írókás változatban a madár és a kakas a XIX. század folyamán igen kedvelt vásárhelyi díszítmény volt. 1870 környékén a henger alakú liszttartók elterjedésével terjed a domborműves díszítmény. Itt nem annyira a henger palástján, mint inkább a fedélgomb helyén találkozhatunk plasztikus madarakkal. A fedélgomb kisplasztikával való helyettesítése az agyagmetszéssel díszített varrókosárkáknál is előfordul.

23 Több vásárhelyi fazekas ettől az időtől építi díszítő technikájába az agyagmetszésnek azt a fajtáját, amikor az engóbbal leöntött edénybe metszi a mintát, majd zöld mázzal önti le. Kedvelt megoldása ez a madarakkal, kakasokkal díszített butéliáknak (4. kép).

24 A középtiszai stíluscsoport két legjelentősebb központja Debrecen és Miskolc volt. Annak ellenére, hogy mindkét központ korai anyaga a hódoltságkor hagyományainak pontos ismeretét tükrözi, a viszonylag kedvelt motívum, a tálasedény öblét betöltő, ágon álló madár a két központ korai anyagában alig képviseli magát. Miskolcon a XIX. században elő sem fordul, Debrecen fazekasai pedig nagyrészt a hódoltságkoritól eltérő kompozíciós megoldást alkalmaznak. Debrecenben a madár elsőként plasztikus kivitelben két zöldmázas céhedényen 1815-ben és 1825-ben jelenik meg, utóbbi a miskolci Kosik István remeke.

25 Karcolt és írókázott változatban 1830-tól mellékfiguraként tűnnek fel palackot mintázó edényen és csipkés szélű tányéron, mely valószínűleg szintén Kosik István munkája.

26 1832-ben Török Ferenc egyik remekmunkáján, a vörös alapú butykoskorsón található a már csak írókázott madár, mely egyéb díszítőelemeivel arra utal, hogy készítője Kosik Istvánnal szorosabb munkakapcsolatban lehetett.

27 Ugyancsak Török Ferenc munkájának tartják az 1844-es datálású, öblében bóbitás madárral díszített tálat, mely stílusában már közelebb áll a hódoltságkori előképhez.

28 Később is - bár vásárhelyi népszerűségét meg sem közelítve - a madár a remekek és az ünnepi alkalmakra szolgáló tárgyak díszítőelemeként karcolt, 4. kép. Szembenéző kakasok (Tornyai Múzeum) 20 TJM 52.207.1. 21 TJM 50.567.1. 22 NM 53.61.302. 23 TJM 52.352.1. 24 TJM 57.3.1. 25 DM V. 1920.13. Kosik István munkáját közölte: Takáts В., 1977. 1. kép. 26 DMV. 77.97.1., DM V. 1909.371. 27 DMV. 1916.151. 28 DMV. 1909.370. 131