Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

tradíciók kevésbé kötötték meg. Ez a viszonylagos szabadság az edények mintázásában, korongozásában is érvényesült, mely végül a folyóedények és a megrendelésre készített példányok határozottabb formai kettéválásához vezetett.

2 Ezek az eltérések a tálasedényeknél nem voltak olyan jelentősek, leginkább az edény peremére koncentrálódtak, ahol csipkés vagy különböző módon metszett szél és perem tette díszesebbé a formát. Nagyobb eltéréseket az ünnepi italtartó edényeken, főleg a boroskancsókon,leginkább pedig a butellákon figyelhetünk meg. A kancsók változatos szájnyílással, félig vagy teljesen fedett tetővel készültek, melyen agyagrátétek törték meg a sima felületet. A butellák a Dél-Alföldön szögletes oldalúak mind a folyóedények, mind a megrendelésre készített példányok esetében. A középtiszai stíluscsoportnál viszont a folyóedénynek készült butellák, a kisbutykosok oldala kerekített, mely az alkalmazható oldaldíszítményt igen leegyszerűsíti. Itt az edény elölnézetben szinte mindig ovális vagy ritkábban patkó alakú, de a megrendelésre vagy ajándékba készített darabok oldala szögletesre vert. Az eltérő formát némileg eltérő szerkezetű ornamentika díszítette. Ezeken az új formákon jelentek meg először a fazekasság új stílusú díszítményei. A napi használatra vagy vásári árusításra szolgáló edények díszítménye sokkal kötöttebb volt, az ornamentikát a praktikumnak rendelték alá. Az egyszerű díszítményt úgy helyezhették el, hogy a használat közben ne kopjon, a célszerű használatot ne gátolja. Ez a feltétel az ünnepi vagy megrendelésre készített, ritkábban használt edénynél nem tartozott az alapvető követelmények közé. Az ilyen tárgy értékét és becsét az eltérő forma, a gyakran aprólékos díszítmény, a felirat,a drágább, köznapitól eltérő máz adta meg. A különleges alkalom különleges ornamentikát követelt meg, ezért ezeken a darabokon maradt fenn a legtöbb, átlagostól eltérő, a paraszti népművészetbe később szervesen be sem épülő díszítmény. Az Alföldön a madárábrázolástól eltekintve vizsgált témánk egyértelműen az edényeknek ebbe a csoportjába tartozik. Állatábrázolás a feketekerámián Az Alföldön az egyszer égetett fazekastermékek esetében néhány feketekerámián találkozunk állatábrázolással. Legkorábbi darabjuk az az 1717-ben készült alföldi gyertyamártó, melynek előlapján a klasszikus, háromosztatú virágág két oldalán ágaskodó oroszlánpárt találunk. A négyzetes hasáb alakú gyertyamártó nem csak alakjával, hanem díszítésmódjával - munkaigényes agyagrátét, applikáció -, továbbá feliratával is arra utal, hogy megrendelésre készült (1. kép)

2 A feketekerámiákon megjelenő, általában sikált díszítmények élethű vagy elvont növényi ornamenseket és egyszerű geometrikus ábrákat, csíkokat, keresztcsíkokból álló, egymást érintő rombuszt, egymást metsző ovális köröket, körsorokat, hullámvonalat sorakoztatnak fel. Mezőtúr, esetleg Tiszafüred korsósai díszítményeik közé a XIX. század első felében igen ritkán a sikált madármotívumot is beépítették. Három ilyen darabról van tudomásunk, két nagy2 KreszM., 1960.361-363. 3 DM V. 1912.222. 1. kép. Gyertyamártó oroszlánpárral (Déri Múzeum) 128