Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

kantáról és egy korsóról. A nagykanták valószínűleg egy kéz alkotásai, lelőhelyük is azonos: Tiszaigar. Ilyen nagykanták még századunk elején is készültek a tiszafüredi Bezerédi Varga-testvérek műhelyében. A mintegy 15-20 literes kantát mintkét esetben négysoros, metszéssel díszített agyagabroncs erősítette meg. Az egyiken sikált madár, a másikon madárpár díszlik a nyak alatti két abroncssor között. A madárpárral díszített darab évszámot is visel, 1837. A Néprajzi Múzeumban található. Párját a tiszafüredi múzeum őrzi.

4 Szabadfalvi József feltételezése szerint tiszafüredi készítmények, melyre nem csak előkerülési helyük, hanem a rajtuk lévő madarak alapján is következtetett.

5 Az esetleges készítőhely sorában valóban érdemes Tiszafüredet is számításba venni, hiszen itt kezdte meg a Bezerédi Varga család első tagja, István - Mezőtúrról áttelepülve - működését 1816 körül.

6 Nem véletlen, hogy egy 1835-ben készült korsó, melyet szembenéző madárpár díszít, szintén a környéken került elő.

7 Ábrázolása aprólékosabb, mint a két nagykantáé. Világosan felismerhető, hogy madárpárt, nőstény és hím egyedet jelenít meg. A madarak tulipános ágcsonkon állnak, farkuk kinyílt virágtányérban végződik. Megrendelésre készített darab, tulajdonosa felirata szerint Kerekes József volt (2. kép). A későbbiekben a feketekerámián már nem találkozhatunk állatalakokkal, kevesebb díszes példányt gyártottak, mint korábban, hiszen a díszedények a XIX századtól már főként a mázazott példányok közül kerültek ki. 2. kép. Páros madár korsóról (Kiss Pál Múzeum) Állatábrázolás a mázas kerámiákon A népi használatra termelő alföldi fazekasmühelyek díszítményei között az állatalakok már a XIX. század elején, a stílusalakulás kezdetén megjelentek. Az állatfigurák kivitelezése igen változatos volt, köztük sgraffiato, íróka, ecsetes festés, plasztikus rátét, kisplasztikaszerű megoldások, elvétve agyagmetszés egyaránt előfordult. Leggyakoribb a mindvégig népszerű aprólékos karcolás és az írókával való díszítés volt. Az egyes központokban még azonos időszakokban is eltérő lehetett az ábrázolásmód, mely a lakosság vallásával éppúgy összefüggésben volt, mint a divatos edénytípusokkal, a kerámiák mázának színével, illetve a díszítés módjával. Maga az állatfigura - a madár kivételével - szervesen sohasem épült be az alföldi fazekasművészetbe. Az Alföldön a különböző állatfigurákkal elsőként az edénytípus, díszítmény és díszítőtechnika tekintetében egyaránt vezető szerepet játszó Hódmezővásárhely kerámiáin találkozunk. Ez a nagy regionális központ a XVIII. század végétől képviseli magát az emlékanyagban. Az Alföldön a legnagyobb központ volt, nagy területet látott el mázaskerámiával. Stílushatása nem csak a Dél-Alföld kisebb regionális központjainál mutatható ki, hanem a Dunától keletre eső országrészen is. 4 JCPM 70.167.1. 5 Szabadfalvi J., 1987. 76. 6 FüvessyA., 1981. 159. 7 KPM 82.168.1. 129