Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
tok azonban igen lassú változást mutatnak. Az állatállomány igen alacsony szinten mozgott (lásd az 7. számú táblázatokat)^ kivételt talán a juhállomány jelentett, ennek azonban döntő többségét az uradalmak juhászata adta. Ezen a társadalmi és gazdasági alapon érkezett el Dévaványa mezőváros lakossága a „hosszú XIX. század" végére, és kellett megkapaszkodni egy új társadalmi-gazdasági rend: a kapitalizmus körülményei között, mely ismét nagyon sok küzdelmet ígérő vállalkozásnak tűnt már a kezdet kezdetén. Ennek bemutatását kíséreljük meg a következő oldalakon. MŰVELÉSI ÁGAK, HATÁRRÉSZEK Dévaványa területe 1895-ben 54.422 kat. hold (31.826 hektár), 18 1935-ben pedig 54.546 kat. hold (pontosan: 54.545 kat. hold 1.562 n. öl, azaz 31.898 hektár) 19 . Ez meglehetősen nagy kiterjedésű külterület volt, ami azt jelentette, hogy minden egyes lakosra 5.955 négyszögöl (3,72 kat. hold) terület jutott. Ebben az időszakban vidékünkön egy öt fős család 18-22 kat. holdnyi területű földbirtokon volt képes megélni bővített újratermelés mellett. Ilyen - eszmei - földeloszlás esetében elméletileg elérték volna a megélhetést biztosító kategória alsó határát (18,6 kat. hold). Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy az egész határ aranykorona értéke 453.509 AK volt, ami holdankénti 8,31 AK-nak felelt meg. Ez meglehetősen gyenge minőségű földet jelentett. Már ez a tény egy kategóriával leszállítja a megélhetés lehetőségét. Ez valójában azt jelentette, hogy mind a lakosságnak, mind a nagyközség vezetésének egy egész nagy létszámú megélhetési gondokkal küzdő tömeggel kellett számolnia. A társadalmi és gazdasági aránytalanságra jellemző, hogy a község közigazgatási határának több mint fele - 30.228 kat. hold 51 tulajdonos kezében összpontosult. A község lakosságának majdnem egyharmada - 4.237 fő (28,9%) - külterületen lakott. A határban 735 tanyát tartottak nyilván, ami azt jelentette, hogy tanyánként 5-6 fő lakott külterületen. A nagy határ is hozzájárult ahhoz, hogy a népsűrűség is alacsony, mindössze 46,7 lélek/km 2 volt. (8. számú táblázat.) A községben 1930-ban 2.470 lakóház volt, így a tanyákkal összesen 3.205 lakóházat tartottak nyilván. Ezeken a társadalmi és gazdasági viszonyokon kellett volna változtatni az 1920. évi XXXVI. törvénycikknek, amelynek címe a földbirtokok helyesebb megoszlására utalva reménnyel töltötte el az ország lakosságát. Ezeket a viszonyokat kellett volna megváltoztatnia a község választott és kinevezett vezetőinek. Látni fogjuk, hogy nagyon sok esetben sikerrel vették fel a küzdelmet a szegényebb néprétegek sorsának, életkörülményeinek jobbra fordítása érdekében, máskor azonban kudarc volt a jutalma jóindulatú próbálkozásaiknak. Látni fogjuk azt is, hogy a község lakossága milyen hatalmas erőt képviselt egy-egy akció (szikjavítás, belvízlecsapolás, fásítás) során. Meggyőződésünk, hogy ez az összefogás eredményezett olyan országra szóló sikereket, mint pl. a szikjavítási akció volt. Ez adott erőt a község vezetésének is ahhoz, hogy időt és fáradságot nem kímélve végezze dolgát. 18 A Magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája, 1895. - 1. kötet. - 294. p. 19 Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. - 99. kötet. - 166. p. 57
