Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

mélyedéseiben, a kiszáradás, bepárlódás során megindul a sófelhalmozódás, az erőteljesebb szoloncsákosodás, a helyi (lokális) szikesedés.

102 A legnagyobb területet elfoglaló talajváltozatok közül a legmélyebb területeken a lápos réti talajok a Nagy-Sárrét egykori kiterjedt mocsárvidékének területén találhatók, elsősorban Kertészsziget (Cserepes) térségében. Jellemzőjük, hogy az egykori szervesanyagban gazdag, tőzeges mocsári üledékek gyorsan ásványosodtak, vagy elpusztultak. A lecsapolások után visszamaradt szerves agyagos, iszapos, tőzeges üledék gyorsan kotusodott, ami a növények számára nagy mennyiségű, gyorsan felvehető tápanyagot adott, másik részük a szélerózió, vagy tüzek áldozata lett, és csak kisebb része gyarapítja a talajok mai humuszkészletét. Humuszos rétegük 60 cm körüli vastagságú. A feltalaj legfeljebb 30 cm-ig kotus, meszet általában nem tartalmaz, a jellemző pH-érték 5,6. Az altalaj kb. 60-70 cm-ig vaskiválásos agyag, legalul meszes iszapos agyag illetve iszap. A réti talajok (savanyú, kötött agyag- és vályogtalajok) a Hortobágy-Berettyó és a Körösök környéki egykori folyómedrek és mocsárvidékek (Kerektó, Káposztás, Cserepes, Zsombokakol, stb.) területén találhatók. Humuszos rétegük 40-100 cm vastag. A feltalaj agyag, vályogos agyag. A jellemző pH 5,6-6,5 (néhol szikesedésre hajlamos). Az altalajban mindenütt vas- és mészkiválásos öntésiszap, helyenként glejes,

103 vagy szikes agyag van. A szolonyeces réti talajok (művelésre legalkalmasabb szikes talajok) nagyobb területen a réti talajok szomszédságában, azoknál néhány deciméterrel magasabb morfológiai helyzetben találhatók. Humuszos rétegük 60-90 cm vastag. A feltalaj kb. 20-30 cm-ig savanyú, agyagos vályog (a pH 5,6-6,5), 60 cm-ig szikes agyag (meszet nem tartalmaz). Az altalaj kb. 60 cm alatt erősen meszes, szikes agyagos iszap. Legnagyobb foltjai Ecsegfalvától délre és nyugatra helyezkednek el, de a köztes morfológiájú területeken bárhol előfordulhat. Réti szolonyec talajok (művelésre alkalmas szikes talajok) a réti talajokhoz hasonló, vagy nagyobb területet elfoglaló, köztes morfológiai helyzetű talajok. Humuszos rétegük 40-80 cm vastag. A feltalaj 20-40 cm-ig mésztelen szikes, agyagos vályog, a jellemző pH-értékük 5,5-6,0. Az altalaj 50-60 cm alatt erősen meszes szikes, agyagos iszap. A szoloncsák-szolonyec talajok (művelésre kevésbé alkalmas szikes talajok) a kiemelt térszínek talajai. Legnagyobb foltjai a felső-pleisztocén teraszszigeteken, Dévaványa belterület vonalától E-ra helyezkednek el (Barcé, Kérsziget, Egyházhalma, Atyaszeg, 102 A vízrendezések természeti hatásairól időszakonként megújuló éles szakmai viták lángolnak fel (szikes vita az 1930-as években, kiskörei vízlépcső hatása, Bős-nagymarosi vízlépcső körüli vita, stb.). Az ilyen nagy térségeket érintő, hosszú távú változások felmérése, megítélése igen nehéz, ellentmondásos, gyakran különböző társadalmi csoportok érdekeivel ütköző feladat A tiszántúli vízrendezések hatásairól sem áll rendelkezésünkre a megfelelő tudományos vizsgálati eredmények összessége, az 1.8. fejezetben vázolt talajföldrajzi törvényszerűségek alapján azonban nem érdektelen áttekinteni Dévaványa környékén végbement fő talajtani változásokat. Látható, hogy a nagy ármentesítési munkálatok elérték alapvető céljukat, többé-kevésbé megteremtődött az árvízi biztonság és nagy területek szabadultak fel a szántóföldi növénytermesztés számára. Az egykori kiterjedt vízjárta és mocsári részek lettek a környék legjobb réti talajai. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a terület vízmérlege erősen romlott, folyók elzáródtak az árterületüktől és a talajvízszint drasztikusan lesüllyedt. Ezek a hatások az adott éghajlati körülmények közepette a területen erős szikesedést okoztak (mint látható a legerősebbet a legmagasabb térszíneken). Vagyis a lecsapolások által nyert értékes szántókon kialakultak az árutermelő nagybirtokok, másrészt az ármentesítések előtti szárazulatokon a terület törzsökös gazdálkodói által birtokolt, ill. használt területek nem elhanyagolható része elszikesedett. Ugyanezt a társadalmi csoportot érintette az ősi gazdálkodási formák területeinek összezsugorodása is. Irodalom: BALLENEGGER-FINÁLY 1963., GYÖRFFY 1922. 103 Glejesedés - Vízjárta, vagy pangóvizes térszíneken a kétértékű vasvegyületek fellépése redukció hatására. Az ilyen területek talajvizei a növények számára kedvezőtlenek, mérgezőek. Irodalom: STEFANOVITS et al. 1999. 36