Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
és szükséges mennyiségben el tudja-e látni a növényeket vízzel és tápanyaggal. Ahhoz, hogy a vidék talajadottságait, talajfejlődésének alapvető' folyamatait felvázolhassuk, röviden át kell tekinteni a talajtani megismerés történetét és a talajképződés területi tényezőit. A magyar talajtani kutatás mindig nagy figyelmet szentelt az Alföld, így a BerettyóKörös-vidék talajainak és különösen a szikesek feltérképezésének, keletkezésük, megjavíthatóságuk kérdéseinek. 93 A hazai talajtan elméleti alapjai, a talajtérképezésnek a mezőgazdasági tervezés és termelési gyakorlat szolgálatára kialakított módszere, térképei, adatbázisai 94 genetikai szemléletet 95 tükröznek. Ugyanakkor Dévaványa és környékéről a legrészletesebb, a teljes területet lefedő, legtöbb adatot szolgáltató, rendszeres felvétel a KREiBYG-féle átnézetes talajismereti térképezés volt (lásd: Földtani felépítés с fejezet), 96 ami nem genetikus, hanem gyakorlatias szemléletet tükrözött. 97 A talaj adottságok értékeléséhez a KREiBYG-féle térképek mellett sok adatot szolgáltatott az Alföld RóNAi-féle felvétele is (lásd: Földtani felépítés с fejezet), de 1 db kéziratos l:10000-es térképlap kivételével nem készült a területről genetikus talajfelvétel. 98 Egyenetlen területi eloszlásban sok talajtani információt szolgáltattak a talajjavítási tevékenységet megalapozó vizsgálatok, a szikkísérletek, a nagyüzemi tápanyag vizsgálatok és a bonitációs" felmérések. 100 A tájegységben a talajok genetikai besorolása szerint a szikes és a réti talaj változatok uralkodnak. A talajgenetika a talaj képző természeti és emberi tényezők együttes értelmezésén alapul, ezért különösen alkalmas a vizsgált terület talajtani folyamatainak, így a szikesedés magyarázatára is. 101 A Dévaványa-környéki talajok típusát leginkább az alapkőzetük nehéz mechanikai összetétele, a kedvezőtlen kemizmusú talajvíz terep alatti helyzete, évszakonkénti ingadozása és hosszú távú változása, a szárazságra hajló éghajlat (veszteséges vízháztartás) és a morfológiai helyzet határozza meg. A környékbeli talajok termékenységét leginkább gátló tényző a káros sók felhalmozódása, a szikesedés. A szikesedés alapvető éghajlati (klímazonális) oka a veszteséges vízháztartás, vagyis az az adottság, hogy a területre lehulló éves csapadék kevesebb annál, mint amennyi a szárazságra hajló éghajlat alatt el tud párologni (lásd: ariditási index; Éghajlat 93 BALLENEGGER-FINÁLY 1963., PRETTENHOFFER 1969., KREYBIG 1944. 94 SZABOLCS 1966., VÁRALLYAY et al. 1979., STEFANOVITS et al. 1999. 95 Dokucsajev orosz talajkutató által rögzített talajgenetikai elvek alapján a magyar talajtan is öt talajképző természeti tényezőt különböztet meg: domborzati-, földtani-, éghajlati-, biológiai tényezőt, valamint a talajok korát. Ezekhez járul még az emberi tevékenység hatása, az antropogén tényező. A nemzetközi talajtanban egyre inkább megkövetelt az amerikai hagyományokon nyugvó, nagyon részletes vizsgálatokat feltételező diagnosztikus talajtan módszereinek és nevezéktanának az alkalmazása. Ez a módszer a Kelet- és Közép-európai hagyományokon nyugvó genetikus talajtannál jóval költségesebb, másrészt nehezen alkalmazható a természeti összefüggések vizsgálatára, ami a térinformatikai alapokon nyugvó integrált környezeti kutatásokban nagy hátrányt jelent. Irodalom: STEFANOVITS et al. 1999., Soil Survey Staff 1990. 96 ÉBÉNYI-SCHMIDT 1940., HAN-SCHMIDT 1939. 97 KREIBYG 1937. 98 KALMÁRNÉ VASS 1999. 99 Bonitációs index = Talajértékszám. Az aranykorona (AK) értéket váltotta volna fel, de a felmérések az 1990-es évek fordulóján megszakadtak. 100 PRETTENHOFFER 1969., BARANYAI et al. 1987., KALMÁRNÉ VASS 1999. 101 PRETTENHOFFER 1969., STEFANOVITS et al. 1999. 34
