Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
(Burhinus oedicnemus) melyek az itteni, számukra kedvező természeti, gazdálkodási adottságokat használják ki. A hamvas rétihéja (Circus pygargus) napjainkban főként szántóföldön, elsősorban búzában költ. A füves puszták nevezetes madarai közül a területen fészkel a réti fülesbagoly (Asio flammeus), a parlagi sas (Aquila heliaca) és a rétisas (Haliaetus albicilla). Tanyák, majorok tetőszerkezetében a kuvik (Athene noctua) és a búbosbanka (Upupa epops) rendszeresen költ. A gyöngybagoly (Tyto alba) inkább a környék templomtornyaiban ver tanyát. Az akácfákkal szegélyezett dűloutak mentén vagy az akácos árnyékerdők szélén a kis őrgébics (Lanius minor) fészkeit találhatjuk meg. A vetési varjak (Corvus frugilegus) két fészkelőtelepen költenek, ezek megőrzése azért is fontos, mert ezek egyben a kék vércse (Falco vespertinus) fészkelőhelyei is. A vízimadarak híres élőhelye és vonulási állomása a Hortobágy-Berettyó ecsegpusztai szakasza, a hosszan kanyargó meder, a kiterjedt parti mocsarak, a gát menti gödrök változatos vízi élőhelyei és a közeli halastavak. A vizek parti zónája kitűnő halászó hely a gémféléknek. A folyó és a tavak nádszigeteit a nagy kócsag (Egretta alba) és a vörös gém (Ardea purpurea) választja fészkelőhelyül, míg a Túrkeve közelében fekvő Farkas-zug zárt erdeje a szürke gém (Ardea cinerea), a bakcsó (Nycticorax nycticorax), a kis kócsag (Egretta garzetta), üstökös gém (Ardeola ralloides) bizonyos években pedig néhány pár kanalasgém (Platalea leucorodia) számára is jelent szaporodásra alkalmas zavartalan teret. A nyíltvizű halastavak hínárosaiban a fattyúszerkő (Chlidonias hybridus) és a feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) költ. A vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena) az utóbbi években természetvédelmi célú árasztáson is költött. A nagy őszi madárvonulások idején, általában a kardoskúti Fehér-tó irányába darvak (Grus grus) ezres csapatai vonulnak át a térség felett. A szikes gyepekre megérkeznek a téli kenderikék (Carduelis flavirostris), a parlagokra, szántókra a kék galambok (Columba oenas) több százas csapatai. A hósármányok (Plectrophenax nivalis) leginkább az első havazáskor, vagy hóolvadáskor figyelhetők meg. A fenyőrigók (Turdus pilaris) is nagy csapatokban telelnek át a térségben. Madártani ritkaság a rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus) és a havasi fülespacsirta (Eremophila alpestris) előfordulása, valamint a havasi lile (Charadrius morinellus) alkalmi megjelenése. Az emlősök közül különleges természetvédelmi értéket jelent a fokozottan védett vidra (Lutra lutra), melynek jelenléte a Hortobágy-Berettyó folyó és a kenderesszigeti halastavak térségében bizonyított. 92 TALAJTAKARÓ Az elmúlt századokban az ősi állattartó és ártéri gazdálkodás háttérbe szorult (lásd: Mesterséges tájalakító tényezők с fejezet). Ennek következtében a Dévaványai-síkon is egyre inkább a szántóföldi növények termőhelyéül szolgáló talaj termékenysége szabta meg a település és környéke életét, vagyis a talajnak az a képessége, hogy kellő időben 92 SZÉLL1995.46. p 33
