Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

nyár 1,6 kat. hold (7,2%), szil 1,3 kat. hold (5,9%), kőris 1,2 kat. hold (5,4%). Összesen: 22,2 kat. hold (100%). Az üzemterv a következőket tartalmazta: 1./Gazdasági beosztás: Az erdőbirtokról egyetlen gazdasági osztályt alakítottak. A gazdasági osztályon belül négy különálló erdő van egy-egy erdőrészletben, és az ötödik erdő pedig öt erdőrészletre oszlik. Ezek alapján az egész erdőbirtokot kilenc erdőrészletre osztották be, melyek területe: 0,8-5 kat. hold között van. 2./Tenyésztendő fafajok: Az uralkodó fanem a tölgy és az akác, kisebb mértékben a szil, kőris és a nyár. A jövőben tenyésztendő fanemek ezek lesznek, tekintettel mindig a talajviszonyokra. A tölgy makkrakással, míg a többi fajta csemeteültetéssel lesz telepítendő, tekintettel arra, hogy a községnek szándékában áll erdőbirtokát szaporítani, amelyet miután rajta az erdő „beállott", folytatólagosan állami kezelésbe kívánnak adni. 3./ Üzemmód és vágásforduló: Ezen erdőbirtok hivatása a tűzi-, a mű- és szerszámfa szolgáltatása mellett - minthogy kettő házak között, kettő pedig a község szélén fekszik - közegészségügyi és szépészeti cél is egyúttal, ezekből idővel parkszerű kezeléssel szálaló erdő alakítását tervezik. A Fűzfás dűlőben fekvő egyben a legnagyobb összefüggő erdőtest, amely körül a község tovább erdősíteni szándékozik, amelyet idővel szálerdővé fognak átalakítani. Ezért egyelőre a legelőbb beérő akácnak és nyárnak megfelelően egy 30 éves átmeneti vágásfordulót fogunk alkalmazni és ezeket a fafajokat a vágásforduló végén magasabb vágásfordulóban kezelhető és természetesen a talajviszonyoknak megfelelő fafajokkal fogjuk átcserélni. Minthogy az erdő még teljesen fiatal, az első évtizedben egyáltalán nem használjuk ki a területet, és az erdő jövőbeli kialakításához mérten állapítjuk meg a következő évtizedben a használatot. 4./ Felújítás és erdőnevelési eljárások: Felújításról egyelőre nem volt szó. A további erdősítésnek és a meglévő erdő pótlásának úgy kell történni, hogy az erdősítendő és a pótlandó területre mindig csakis a megfelelő fanemet alkalmazzuk. A tölgyesek telepítése makkvetéssel és az itt már kipróbált és a sorok közé duggatott tamarix

934 védőállomány alatt, a szil és a kőrisé erőteljes és fiatal 1-2 éves csemeték ültetésével történjen. A sorok távolsága 1-1,5 m legyen, egy kat. holdra 1,1-1,6 q tölgymakkot és 1 m-es csemetetávolság mellett 4-6 ezer db csemetét kell számítani aszerint, hogy milyen talaj kerül erdősítés alá. Ahol mezőgazdasági használat alkalmazható, ott a teljes záródásig, de legfeljebb három évig ily módon, ahol pedig nem alkalmazható ott kapálással kell az új és még nem záródott régebbi erdősítéseket állandóan gyommentesen és porhanyón tartani. Mind a tölgymakkvetést, mind a csemeték ültetését lehetőleg ősszel kell végrehajtani. Az új telepítések talaját a telepítést megelőzően legalább három hónappal mélyen fel kell szántani, amennyiben ez lehetséges, ott több ízben is. 934 Tamariskafélék (Tamarcaceae) = A tamariskafélék a kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztályának a fali magkezdeményűek (Cistales, Parietales) rendjébe tartozó családja. Fás növények szórt, keskeny pikkelyszerű levelekkel, többnyire dús virágzatban álló apró, rózsaszínű, négy- vagy öttagú virágokkal. Termésük tok, magjukon szó'rüstök van. A Tamarix fajok a félsivatagok jellemző növényei. - Dévaványán ismert neve a tamariska, de itt ,,cidrus"-nak is nevezik. 333