Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

kenység keretében már megindultak az ilyen irányú felmérések.

86 A rovarvilágból jelentős természetvédelmi értéket képvisel a Vörös Könyvben is szereplő nagy sziki bagoly (Gortyna borelii lunata), melynek hernyója a sziki kocsord gyökerében fejlődik ki. A Hortobágy-Berettyó halait SALLAI Zoltán vizsgálta. A folyó ecseg-pusztai szakaszán 36 faj jelenlétét regisztrálta, melyek közül jelenleg 8 élvez hazánkban természetvédelmi oltalmat.

87 Ezek a következők: halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), fenékjáró küllő (Gobio gobio), kurta baing (Leucaspius delineatus), vágó csík (Cobitis taenia), réti csík (Misgurnus fossilis), széles durbincs (Gymnocephalus baloni), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) és a tarka géb (Proterorhinus marmoratus).

88 Dévaványi térség kétéltűi közül négy békafajt azonosítottak: a vöröshasú unka (Bombina bombina), a zöld varangy (Bufo viridis), a zöld levelibéka (Hyla arborea), valamint a kecskebéka fajcsoport egyedeit (Rana esculenta complex).

89 A hüllők közül a fürge gyík (Lacerta agilis), a vízisikló (Natrix natrix) és a mocsári teknős (Emys orbicularis) fordul elő. A védett természeti értékek közül kiemelkedik a madáwilág mind a vízi-, mind a pusztai madarak tekintetében. A Magyarországon kimutatott fajok majd kétharmad része, több mint 200 madárfaj ismert a területen. Közülük a legfontosabb a Dévaványa-ecsegi puszták híres „nemes vadja" a túzok

90 (Otis tarda). Hazánk legértékesebb túzokpopulációjának magas szintű védelme a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (International Council for Bird Preservation) 1972. évi konferenciájának ajánlása nyomán vette kezdetét.

91 A gyakorlati védelem kidolgozására és bevezetésére hozták létre 1975-ben a Dévaványai Tájvédelmi Körzetet. Az élőhely védelemben legfontosabb a dürgőhelyek, fészkelőhelyek védelme, a madarak nyugalmának biztosítása, valamint a védett terület szántóin megfelelő vetésszerkezet kialakításával az elsődleges téli táplálékot jelentő a repce biztosítása. Kevésbé ismert, hogy a térségben több, a túzokhoz hasonlóan ritka, fokozottan védett madárfaj is költ. Ilyen például a széki csér (Glareola pratincola) és az ugartyúk 86 CRISICUM 1998-2000. 87 13/2001. (V 9.) KöM rendelet 88 SALLAI 1995. 89 PUKY1998. 90 HERMAN Ottó a következőképpen írja le a túzokot: „Pulykakakasnál is nagyobb és erősebb madár. Feje, nyaka világosszürke, hasafele fehér; dolmánya eleven agyagsárga és rovott barna és fekete sávolyokkal; a nagy szárnyfedők fehérek, néha tenyérnyi szélesek és szépen hajlók; farka kurta, de széles tollakból való; lába magas, vaskos, csak három ujjú és húsos, de erős talpú, igazi futóláb. Csőre erős, gerinczén elég íves; a kakas bajuszos, a bajusz kemény, de finoman foszlott tollból való. A túzok szeme eleven, komoly tekintetű, nagy bizalmatlanságra valló. Fészke legtöbbnyire zabvetésben áll, sekély, kapart gödör, kevés alommal meghányva. Fészekalja két, ritkán három tojás, a melyet már ismerünk. De a míg idáig jut a családi élet, a kakasnak nagy viadalai vannak vetélkedő társaival; tyúkját ki kell küzdenie. A költés ideje eltart majd egy hónapig is. A csirkék kevés napok multán már követik vezető anyjukat. Élete módja. A túzok nemes, czímeres madár s a magyar síkságon, az erdélyi részek mezőségén az, a mi délszakon a sjruczmadár; ámbár ennél szerencsésebb, mert bár nehezen kél, ha már fölkapott a levegőbe jól és tartósan röpül. Ószrekelve seregbe verődik és így húzza ki a telet. Regenten ezeket a seregeket fogták körül, ólmos eső idején szilaj lovon a csikósok és beterelték valami állásba. Nagy vásár volt ilyenkor és a legények kalapja ugyancsak kivirított a sok, ékes túzoktolltól, a melyet még régi idők földesura is büszkén viselt a csalmáján, süvegén. Ha egy-egy pásztor erősen bizakodott a szerencsébe és csalódott, megtudta mit is jelent a bölcs példabeszéd: Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A túzok kis korában leginkább bogársággal, később nagyobb korában mindenféle magvakkal, friss növényhajtásokkal él, rájár a repczére, de a szemes életre is, a nélkül, hogy érezhető kárt okozna. Elnyeli az egeret is. A legóvatosabb madarak egyike, melyet csak nagynehezen lehet megtéveszteni. Nemes vad, mely ezért is védelemre méltó." Irodalom: HERMAN 1901. 96. p. 91 STERBETZ 1980. 71-96 p., FARAGÓ 1990., FARAGÓ 1996., KURPÉ 1995. 32