Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
Kunhegyes: A község Alföld-fásítási összeírását és kijelölési tervét 1936-37-ben készítették el. 914 „Az összeírási munka során maradéktalanul végrehajtották azt az elvárást, hogy az 1920-tól telepített erdőket, gazdasági fásításokat és fasorokat külön feltüntették. Ezzel mintegy jelezték az 1920-tól 1936-ig eltelt időszak fásítási teljesítményét. Az öszszeírás során találtak 1920 előtt telepített erdőt 48,3 kat. holdon, facsoportot 0,23 kat. holdon, fasort 7,3 kat. holdon. Kijelöltek erdőt 511,2 kat. holdon, facsoportot 1,24 kat. holdon és fasort 59,0 kat. holdon. A kijelölt erdőtelepítésből 27,1 kat. holdon már elvégezték az erdőültetést, mégpedig önkéntes felajánlásra. Ennél sokkal jelentősebb, hogy a létesítendő fasorok közül 45,7 kat. hold a kijelölés időpontjában már megvolt. Ezt is önkéntes felajánlásra telepítették, hiszen a kijelölések előtt csak úgy folyhatott a munka. Mind az erdőtelepítési, mind a fasorültetési munkában a közösségek, Kunhegyes nagyközség és a Kunhegyesi Legeltetési Társulat jártak az élen. Olyannyira, hogy az utóbbinak már fasor telepítését elő sem írták, mert előzőleg birtokát megfelelően körülszegélyezte fákkal. Igazolták tehát azt a minisztériumi véleményt, hogy leginkább a közületek fásításait kell támogatni, mert ők tényleg hajlandóságot mutatnak a telepítésekre. Mindezek után természetesen érdekel bennünket, hogy a kijelölt telepítésekből 1944 őszéig mennyit végezhettek el. Legközelebb 1947-ben készült felmérés, de csak kimondottan az erdőterületekre, a fasorokra és a facsoportokra vonatkozóan nem. Mégis Kunhegyes határában 95 kat. hold erdőt találtak. A növekmény tehát 19.6 kat. hold. Ha ehhez hozzávesszük a háborús fahiány által kitermelt állományokat (az úgynevezett Kossuth-kertet vágták ki), jelentősnek mondható a növekedés a kijelölést követő hét esztendő alatt. 915 Kunhegyes példáján azt láttuk, hogy a községben - főleg a birtokközösségek igyekeztek a fásítást megvalósítani. Ezzel igazolták azt a központi - elsősorban Kaán Károly által megfogalmazott - elképzelést is, hogy a jogi személyek érdemlik meg a legnagyobb támogatást. Ugyanakkor azt is mutatta ez a példa, hogy nem volt hatástalan az Alföld-fásítási propaganda sem. A birtokosok egy része felismerte a fásítás szükségességét és elkezdte azt megvalósítani. 916 Kunmadaras: Általában a birtokok körülfásítását úgy igyekeztek kijelölni, hogy azok lehetőleg ne zavarják a mezei munkát. Ezért például a vonalas létesítmények (utak, csatornák stb.) mellé írták elő a fásítást. A törvényben előírt „tervszerű elrendezés" így természetesen csorbát szenvedett. Kunmadaras esetében fennmaradt a fásítási terv munkapéldánya, amelyről az összeírást végző mérnökök szakértelmére és munkavégzésére is következtetni lehet. 917 Itt is lehetett találkozni a gazdák fásításellenességével. Túlnyomó többségük nem szívesen fogadta a fásítási programot. Legtöbben csak a tanyabejáró fásítását vállalták, azt tartották szükségesnek, egyéb erdő telepítéséről hallani sem akartak. Kollwentz Ödön visszaemlékezései 918 szerint a kisparasztok voltak a leginkább fásításellenesek. 914 Sz. M. L. - XV 2. - Fásítási térképek. Kunhegyes. - Közli: OROSZI 1990. - 82. p. 915 OROSZI 1990.-82-83. p. 916 OROSZI 1990.-87. p. 917 Sz. M. L. - XV 2. - Fásítási térképek. Kunmadaras. - Közli: OROSZI 1990. - 56. p. 918 OROSZI 1990.-64. p. 328
