Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

A Gömbös Gyula miniszterelnök által elkészített 95 pont, amely Nemzeti Munkaterv néven vált ismertté,

886 igen jelentós változásokat tervezett elérni az Alföld életében is. A miniszterelnök utasítására nagyszabású közmunkák előkészítései indultak meg az Alföldön. A tervek szerint körülbelül 150-160 kilométer hosszú és 60-80 méter széles csatornát építenek, amely a Tiszát a Hortobágyon keresztül a Berettyóval kötné össze és a hajózható csatorna olcsó szállítási összeköttetést teremtene a külföldi piacokkal. A csatorna építése rendkívül nagy jelentőségű esemény lett volna, nemcsak nemzetgazdasági szempontból, hanem azzal is, hogy munkaalkalmat teremtett volna sok nincstelen és szegény ember számára. Éveken keresztül foglalkoztatta volna nemcsak a Tiszántúl, hanem egyéb vidékek munkanélkülijeit és kubikusainak ezreit. A Hortobágyot az öntözés településre alkalmas területté változtatta volna. Megindulhatott volna a takarmánytermelés, az intenzív állatgazdálkodás a Tisza felső folyásának a vidékén is. A Tisza-Berettyó-csatorna megépítése átlagosan 250 pengővel emelte volna holdanként a felsőtiszai földek értékét. Százezer hold öntözött területre varázsolt volna paradicsomot a 160 kilométeres hajózható öntöző csatorna, és mintegy százezer léleknek nyújtott volna biztos megélhetést. Ezzel kapcsolatban Kriston Ferenc, a Tiszaszabályozó Társulat főmérnöke kijelentette, hogy a terv igen komoly, és az egész magyar közgazdasági élet szempontjából rendkívül nagyszabású közmunka körvonalai bontakoznak ki. A tervek szerint Dombrád felett a szabolcsveresmarti határban levő homokdombokkal körülzárt hatalmas völgybe engednék be a Tisza megáradt vizét, és itt tárolnák a hatalmas víztömegeket. Dombrádon viszont duzzasztóművet létesítnének, amely a Tisza vizét állandóan duzzasztaná. A csatorna Kék és Demecser között csatlakozna a 6080 méterre kiszélesedő Lónyai csatornához. Kótaj és Buj között azután a csatornát levezetnék Hajdúnánás, Hajdúböszörményen keresztül Balmazújváros határába. Itt olyan esést kapna a csatorna, hogy a víz erejét ipari célokra, illetőleg villamosításra is fel lehetne használni. Majd a továbbvonuló csatorna a Kalló, Berettyó és Hortobágy csatornákkal egyesülve beleömlene a Sebes-Körösbe. Az építkezés a szükséges anyagokkal együtt Kriston Ferenc becslése szerint 70 millió pengőbe kerülne.

887 Csakhogy ezt a pénzt nem tudta előteremteni a kormány a terv kivitelezésére. Arról viszont hír érkezett, hogy az egész Csongrád vármegye közgazdasági életére kiható nagy munkálatok indultak meg Csongrád közelében, ahol a bökényi duzzasztó zsilipjét javítják ki és emelik fel. Ennek a nagyjelentőségű munkálatnak elvégzése után lehetővé válik, hogy a Körösön Öcsöd helyett egészen Békésszentandrásig, sőt a szarvasi vasúti hídig feljöhessenek a hajók. A bökényi zsilip rendbehozására 100 ezer pengőt bocsátott a minisztérium a gyulai folyammérnöki hivatal rendelkezésére, amely a munkálatokat vezeti. Amiért hosszú évek óta harcoltak a dévaványai politikusok, közgazdasági szakemberek, aminek a szükségességét annyiszor hangoztatták: a Körösök hajózhatóvá tételének munkálatai ezennel megindultak. A nagy munka elvégzésére 6 millió pengőt irányzott elő a kormány. A bökönyi zsilip felemelése után sor került a második lépcső megépíttetésére, amely Békésig, illetve a 886 GERGELY - GLATZ - PÖLÖSKEI, 1991. - 330. p. 887 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - III. évf. 31. szám. - 1935. augusztus 4. 319