Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
lakossága igazolhatja. Ebben nem volt semmi tájékozatlanság vagy felületesség, hiszen a közölt adat a község egész közigazgatási területére kiterjedt. Ez pedig - tudvalevőleg - két társulat tevékenységét öleli fel. Ugyancsak téves a társulat vezetőségének az az állítása is, hogy a „dévaványai érdekeltség minduntalan túlzott követelésekkel lép fel a társulat ellen". Akinek nincs baja, az nem panaszkodik. A birtokos osztály a rendkívüli magas járadékkal szemben, amit a társulatnak fizet, talán jogosan kérheti földjeinek mentesítését. Tévedésben van a társulat vezetősége a tekintetben is, hogy az egyik vízirendőri panasz a másikat éri. Erről az elöljáróságnak nincs tudomása. Az sem felelt meg a valóságnak, hogy a gazdaközönségnek a közraktárban nyersolaja lett volna. A közraktár a Dévaványai Takarékpénztár tulajdona és annak minden berendezését nyersolajjal működtetik. A takarékpénztár igazgatóságához fordult a társulat nyersolajért, aki az üzemére való tekintettel azt megtagadta, holott az elöljáróság is kérte erre a takarékpénztár vezetőségét. Az elöljáróság azt indítványozta, hogy a képviselő-testület térjen napirendre e kínos ügy felett és vegye tudomásul a földmüvelésügyi miniszter döntését. Komolyan átgondolva az összes tényt majdnem lehetetlen állapot állna elő, ha a társulatot bármilyen kártalanításra köteleznék. A község, mint erkölcsi testület kötelességét megtette és célját elérte. Az elkövetkezendő időben már feltehetően nem lesz hiány nyersolajból, ami miatt a szivattyútelepek leállnak, és a tiltó rendszer kiegészítése folytán a víz levezetését is helyes irányba fogják vezetni. A több oldalról történt hozzászólás után a képviselő-testület az elöljáróság javaslatát elfogadta és határozattá emelte. Ugyanakkor sajnálattal állapította meg, hogy a Berettyó Belvízszabályozó és Ármentesítő Társulat a nyugodtságát, tárgyilagosságát megőrizni nem tudta, és olyan kifejezéseket használt a képviselő-testület minden rossz akaratot kizáró határozatával szemben, amelynek helye egyáltalában nincs, és amelyet a tények világosan megcáfoltak. Végül arra tekintettel, hogy mind a képviselő-testület, mind az elöljáróság a sok téves adatot tartalmazó igazgatói jelentéssel rossz világításban van feltüntetve, elhatározta, hogy ezt a közgyűlési határozatot is megküldi a földművelésügyi miniszternek, a társulat igazgatóságának és a dévaványai gazdaszövetségnek. Az utóbbinak azzal, hogy jogában áll a vélt károsodást bírói úton érvényesíteni. 811 Úgy érezzük, hogy ebben a kínos ügyben mindenképpen a dévaványai gazdák oldalán állt az igazság. Belegondolni is rossz abba, ha netán minden kárigényüket bírói úton érvényesítették volna - éppen az első világháború közepén. Abba a társaság anyagilag belerokkant volna, ami azonban nem állt érdekében még a károsult gazdáknak sem. Nagyon helyesen tanúsított mértékletes álláspontot az elöljáróság, amikor azt javasolta, hogy legjobb „napirendre térni" e kellemetlen és kínos ügy felett. Elegáns megoldást választottak a képviselő-testület tagjai, amikor nagylelkűnek mutatkoztak a nyilvánvalóan vétkes társulattal szemben. 811 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. - 6. kötet. - 79/1915. kgy. szám. - 1915. december 30. 298
