Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

VÍZZEL KAPCSOLATOS GONDOK A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT Erdélyi Kálmán főjegyző eltávozott Dévaványáról. A volt főjegyző mind az Ivánfenéki, mind a Berettyó Belvízszabályozási és Ármentesítő Társulat választmányában képviselte a községet. Helyette utódját, Várkonyi Ignácot bízták meg mindkét társulatban a község képviseletével.

812 A háborúval és forradalmakkal terhes évek után ismét jelentkezett a belvíz Dévaványa határában, melynek elhárítására a község elöljárósága igyekezett mindent megtenni. Ennek ellenére éppen az egyik érdekelt birtokos - Kolozsváry Kiss László - elég méltatlankodó és rágalmazó hangú beadványban támadta a képviselő-testület előtt az elöljáróságot. Az ügy tárgyalására 1922. április 10-én került sor. A főjegyző előterjesztette a fentieket, mely szerint a legveszélyeztetettebb helyen, az úgynevezett Kirítólaposban négy földtulajdonos terhére, kárára kívántak intézkedni, de nem ellenükre. Ez a négy érdekelt Sélley Zsigmond, Kolozsváry Kiss László és örököstársai, a Vármegyei Gazdasági Egyesület és a túrkevei bérlők társasága volt. A terv szerint e négy tulajdonos mintegy 80 kat. hold kiterjedésű mezőgazdasági ingatlanára engednék a belvizet, hogy ezzel mintegy 1-2.000 kat. hold vetést mentsenek meg. Sélley Zsigmond beleegyezett a tervezett megoldásba azzal a kikötéssel, hogy teljes kártalanítást kap. Végül Kolozsváryék is hajlottak a megegyezésre. A Vármegyei Gazdasági Egyesület éppen a közgyűlés napján folytatott helyszíni szemlét a veszélyeztetett területen, és a szemlétől tette függővé döntését. A túrkevei társaság határozata még nem volt ismeretes a gyűlés időpontjában. A képviselő-testület támogatta az elöljáróság javaslatát és azt határozattá is emelte.

813 Néhány év elteltével már a gazdák is kezdeményeztek akciókat a belvíz lecsapolására. Ilyennek tekinthető Szarka Andrásnak és társainak a Sártó dűlőben fekvő földjeik belvizének a lecsapolására indított mozgalma. A lecsapolás érdekében vízművek - árok, áteresz, zsilip - létrehozására kaptak engedélyt az alispántól 1.065/1927. ikt. szám alatt. Az alispán szakértője véleményt kért az engedély megadása előtt. Ebben a szakértő azt javasolta, hogy mivel a munkák elvégzése és a létesítmény fenntartása közérdeknek tekinthető - hiszen a községi dűlőúton mintegy 240 m hosszan a csapadékos időszak alatt járhatatlan szakaszt járhatóvá, használhatóvá tesznek - a község is járuljon hozzá a költségekhez 300 pengővel. Érdekes indoklással tért ki a képviselő-testület a költségek megfizetése elől. Olyan álláspontra helyezkedtek, hogy mivel a létesítendő vízművek közérdeket képeznek, ezért a község nem tartja indokoltnak a terhére megállapított hozzájárulás kifizetését, mert az a Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat költsége lenne, ugyanis a levezetésre kerülő vizet közvetlenül a társulat nagy csatornájába vezetik. Ezért nem járul hozzá a vízmű költségeihez.

814 Feltehetően ez a hivatalosnak nem tekinthető akció is, de a társulatok választmányában helyet foglaló dévaványai válaszmányi tagok tevékenysége is hozzájárult ahhoz, 812 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. - 7. kötet. - 73/1921. kgy. szám. - 1921. szeptember 10. 813 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. - 8. kötet. - 10/1922. kgy. szám. - 1922. április 10. 814 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. - 9. kötet. - 34/1927. kgy. szám. - 1927. november 9. 299