Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

gén kocsiszín, istálló és ólak. A felépítendő háznak valószínűleg a község ad helyet. A tulajdonos személyéről a bizottság majd később dönt az összes méltányossági szempontok figyelembe vételével.

796 A SZIK HALOTTJA Azt tartja a közmondás, hogy minden nagyobb akció, minden nagyobb megmozdulás bizonyos áldozatokkal jár. Ezt az áldozatot mindig az akciókban résztvevők közül szakítja ki a sors. így történt ez Dévaványán is, amikor 1937 késő őszén halálos áldozatot kívánt a szikjavítási akció, amelyről a korabeli helyi sajtó a következőkben számolt be. „Megdöbbentő szerencsétlenség történt hétfőn alkonytájban a dévaványai határban. A kegyetlen, sok nyomorúságot okozó szik emberáldozatot követelt magának és egy nyolc gyermekes családot fosztott meg a keresőjétől. Özvegy Vad Andrásnénak a Szigetben levő tanyáján néhány munkás végezte a szikjavítást. Az egyik méter széles árkot mintegy három méter mélyre ásták és onnan szórták ki a talajjavításhoz szükséges mésztartalmú sárgaföldet. A tulajdonos megbízottja figyelmeztette a munkásokat, hogy nagyon sok földet szórtak közvetlenül a kiásott árok partjára, el kell hordani, mert a megázott talajt esetleg bedönti az egyhalomra szórt földtömeg. A munkások erre meg is kezdték az elterítést. Alkonyatban hazafelé indultak, csak Vass Ignác 45 éves földmunkás-napszámos maradt még ott, mondván, hogy néhány lapát föld van az árok fenekén, azt eltisztítja onnan. A neki segítő 17 éves fiát küldte, hogy szedje össze a szerszámokat, ő maga pedig hozzáfogott az árok fenekének tükörsimára tisztításához. A gyerek az ároktól mintegy 30 méternyire foglalatoskodott, amikor észrevette, hogy több méter hosszúságban beszakadt az árok partja és az apját maga alá temette a föld. A visszaszaladó munkások gyorsan ásni kezdték a beomlott földtömeget, mivel azonban a több méter hosszú beomlásban nem is tudhatták, melyik részen lehet Vass Ignác, természetesen hosszú percek múltak el, míg a földet elhányhatták a szerencsétlen emberről. Amikor kiemelték Vass Ignácot, a mellkasát már csak a beszorult levegő hirtelen felszabadulása mozgatta, de élet nem volt benne. Orrából még lassan szivárgott a vér. Szekérre tették, behozták a községbe, az elősiető orvosok azonban már csak azt állapíthatták meg, hogy a halált fulladás okozta. A halott Vass Ignácot hazavitték a Bánomkerten levő kis lakásba, ahol a nyolc gyermeknek és a hirtelen özveggyé lett feleségnek mindössze egy fél kenyér képezte az élelmiszerkészletét. Szivetfacsaró látvány volt a szerdán délután két órakor lefolyt temetés. A koporsót 8 kisgyermek vette körül, kik közül a legidősebb 17 éves, a legkisebb pedig járni sem tud. Nem hallatszott jajveszékelő sírás, de a kilenc ajakról időnkint fel-feltörő, visszafojtott zokogás szivetszorítóbb és számonkérőbb volt minden jajveszékelésnél. Egy nyolc gyermekes apa reggel elindult hazulról élet- és munkakedvvel, hogy kenyeret, meleget, örömet szerezzen a népes családnak és este kinyúlva, élettelenül szállítják 796 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - 1937. V. évf. 47. szám. - 1937. november 21. 290