Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

nehézségeivel küszködik, kötelezettségeinek még a legnagyobb küzdelmek árán sem tud megfelelni, polgárainak elemi kulturszükségleteit képtelen kielégíteni, és az állandósult ínség miatt folytonosan az állam támogatására szorul. Az örökös jogosult panaszok, és azoknak a háború utáni gazdasági viszonyok következtében meggyengült államkincstár által való orvosolhatatlansága sivár és reménytelen helyzetet teremtett. Ez a lakosságra rányomta bélyegét, ami ebből az önérzetes, 100 százalékig színmagyar népből siránkozó, elégedetlen, önbizalmát vesztett, kultúra és kultúremberek iránt idegenkedő' fajtát termelt ki, melynek a köz iránti érdeklődését lassanként kiölte a létért való küzdelem, és a természet mostohasága ellen folytatott harca. Tehát nem a saját hibájából, hanem rajta kívülálló okok miatt folytat aránytalanul felfokozott kemény küzdelmet. Figyelemmel arra, hogy Dévaványa egész határa alkalmas a mezőgazdasági művelésre, és lakosságának 90 százaléka közvetlenül a mezőgazdaságból is él, ennek a községnek ontania kellene mind a belföldi, mind a külföldi piacokra a mezőgazdasági terményeket, különösen az acélos tiszavidéki búzát. Ezzel szemben évről-évre vetőmagakciókra, adóelengedésekre szorul, és ahelyett, hogy az ország talpra állításának egyik alappillére lenne, nyűg az ország nyakában. A trianoni békeparancs Alföldünk legértékesebb részeit: a Bácskát, Torontált elvette. A megmaradt Alföldre vár az a kötelesség, hogy most már az ország közgazdasági életének kiegyensúlyozója legyen. Ám, hogy tegyen eleget ennek a fontos hivatásnak, ha olyan szegény, életképtelen nagyközségei vannak, mint Dévaványa. Még ha a gazdag, nagy Magyarország megengedhette magának azt a fényűzést - ami azonban akkor is értelmetlen és indokolatlan volt -, hogy egy ilyen nagy kiterjedésű község ne járuljon a nemzeti vagyon és jövedelem gyarapításához, hanem az eltartott szerepét töltse be. A csonka ország a maga nagy szegénységében és nyomorúságában semmiképpen sem nézheti tétlenül ezt a passzív szerepet, és a saját jól felfogott érdekében köteles mindent elkövetni azért, hogy ez a nagyközség is vegye ki a részét a talpra állítás munkájából. Mindenki, és minden község hazafias kötelessége a magyar integritás helyreállításáért dolgozni, de ha ennek a munkának nincs meg a lehetősége és alapja, akkor minden felbuzdulás kárba veszett. Dévaványa nyomorúságának, elmaradottságának természeti okai vannak. Részben a kedvezőtlenül eloszló, szélsőséges csapadékviszonyok, részben nagy kiterjedésű szikes földjei okozzák a sorozatos elemi károkat és az ezek következményeiként jelentkező katasztrofálisan rossz terméseket. A kedvezőtlen csapadékviszonyok, az aszály, a szárazság orvoslásául a kormány az öntözést kívánja elősegíteni. Ez helyes is, de csak ott segít, ahol erre a talaj megfelelően alkalmas mind összetételénél, mind földrajzi fekvésénél fogva. Ahol azonban ezek az előfeltételek hiányoznak - mint a szikes talajoknál is - ott az öntözés egymagában nem segít. Dévaványa 54.000 kat. hold határából mintegy 20.000 kat. hold szikes, tehát az egész határ mintegy 40 százaléka. A szikeseknek ez a túltengése, más községek határaiban alig található nagy arányszáma az egyedüli és kizárólagos oka Dévaványa életképtelenségének. Csakis akkor segíthet a kormányzat és az ország ezen a nagy és színmagyar községen, csakis akkor teremthet benne normális, tűrhető életet, és csakis akkor mentheti át ebben a 16.000 magyarban rejlő hatalmas értéket távolabbi nagy nemzeti célok számára, ha végső elesettségében támogatni fogja, és módot nyújt minden baj és nyomo273