Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

4./ Amennyiben a kölcsönnel megjavított terület gazdát cserél, úgy a kölcsön az új tulajdonost terheli. 5/ Az akciót a m. kir. gazdasági felügyelő irányítja az illetékes községi elöljáróságok útján. Az akcióra a szeghalmi községházán lehetett jelentkezni.

751 EMLÉKIRAT SZIKJAVÍTÁS ÜGYBEN Dévaványa határos volt Békés vármegyével. A fentiekben is tapasztalhattuk, hogy Békés vármegye igen aktívan bekapcsolódott a szikjavítás munkálataiba, de a megyében nem volt olyan nagy, országos áttekintéssel rendelkező mezőgazdasági szakember, mint amilyen a Herzog-uradalom jószágkormányzója, dr. Schweiger László volt. Ezért fontos ezt tudnunk, mert a bemutatásra, elemzésre kerülő „emlékirat" szerzője Schweiger László, aki annak idején országos jelentőségűvé emelte a dévaványai szikjavítási munkálatokat. Ezt éppen a szerző felkészültsége tette lehetővé, aki jól szedte csokorba azokat a problémákat, amelyek indokolttá tették a községben, de az egész Alföldön is, az elszegényedés, a koldussá válás feltételeinek és gyakorlatának ilyen irányú megakadályozását. Pontosabban: felvázolta azt az utat, amellyel az elszegényedést meg lehet akadályozni. Ugyanakkor - mint mezőgazdasági szakember - pontosan felmérte ennek nemzetgazdasági jelentőségét is. 1937. július 18-án, vasárnap délelőtt került sor a községi mezőgazdasági bizottság országos viszonylatban is jelentőssé váló - kezdeményezésének a megtárgyalására. Elmondhatjuk, hogy komoly tudományos, gazdasági és szociálpolitikai előtanulmányok után a bizottság egyhangúan kimondta, hogy a szikes földterületek megjavítása érdekében - a községi képviselő-testület útján - emlékirattal fordul a magyar királyi kormányhoz és nyomatékosan rámutat arra, hogy a megvalósulás előtt álló Alföldöntözés csak abban az esetben hozza meg a kívánt eredményt, ha előbb a szikes területeket megjavítják. Schweiger László elnök már megnyitójában rámutatott és nyomatékosan hangsúlyozta az emlékiratban szerepelő megállapítások és indítványok beláthatatlan jelentőségét. Ugyanakkor arra is kitért, hogy a községi képviselő-testület kérte meg a mezőgazdasági bizottságot arra, hogy a szikjavítás kérdését, annak összefüggéseit tegye beható tanulmány tárgyává. E feladatának eleget téve fogalmazta meg dr. Schweiger László az „Emlékirat"-ot, amelyet a következőkben terjesztett a mezőgazdasági bizottság elé: „Dévaványa nagyközség a maga 54.000 kat. holdas határával és 16.000 színmagyar lakosságával az Alföld egyik legnagyobb községe. Birtokmegoszlása különösen a földreform végrehajtása óta igen kedvező, mert az 1.000 kat. holdon felüli nagybirtok az egész határ 17 százalékánál nem nagyobb, összesen mintegy 9.000 kat. holdat tesz ki. A középbirtok még ennél is kevesebb, alig 10 százalék. A határ túlnyomó részét - mintegy 73 százalékát - a kis- és törpebirtok alkotja, ha ehhez számítjuk a vallásalap kisbérletekben értékesített területét is. Mégis sok a szociális baj, állandó a szegénység, a nyomor és az ebből fakadó elégületlenség. Maga a község mint erkölcsi testület is állandóan a lét 751 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - 1936. IV évf. 44. szám. - 1936. november 1. 272