Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

Kitérőként mutatjuk be a 248. oldalon azt a közleményt, amelyet Kerekes Károly volt sörnagykereskedő juttatott el korábbi ügyfeleihez. Ezzel tett kísérletet arra, hogy az évtizedek óta folytatott mesterségét a továbbiakban is gyakorolja, ha nem is a saját neve alatt. Ez a magatartás bizonyos naivságra vallott, hiszen ebben az időben már igen komolyan vették a zsidótörvények szószerinti végrehajtását. Jellemző erre az aláhúzás és a széljegyzet - amelyek vélhetőleg a főjegyző tollából származnak. Ez a különben józan gondolkodású és kitűnő köztisztviselő is a lépten nyomon jelentkező propaganda hatására cselekedhetett csak így.

703 Közben a honvédség is jelentkezett a különböző kívánságaival. A m. kir. „Bethlen Gábor" 10. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának segédtisztje írt parancsnokának megbízásából Endrédy Gyula pusztaecsegi lakos földigénylése érdekében, aki - e közbenjárásnak is köszönhetően - kapott földet a kisajátított birtokokból.

704 A megfelelő helyen már szóltunk arról, hogy a kéthalmi uradalomból a Földművelésügyi Minisztérium engedélyével földet vásároltak a dévaványai gazdák, akiknek a vásárlását az egyezség megkötése után most nem hagyta jóvá a minisztérium azzal az indokkal, hogy a mostani (a második) világháborúban harctéri szolgálatot teljesítőket kívánják azzal juttatásban részesíteni. Ez ellen a vevők jogosan tiltakoztak.

705 A zsidóbirtokok kisajátítása során hoztak olyan rendelkezést is, hogy a kishaszonbérletként juttatott földeket ötévi haszonbérlet után a bérlők örökáron is megvehetik, ha a vételárat képesek kifizetni. A dévaványai kisbérlők Okányi Andor 260 kat. holdas birtokát, amelyet 1942. április 22-én vettek használatba, szerették volna így megszerezni. Ezt kérelmezték is a minisztertől egy 1943. február 1-én aláírt beadványban.

706 A földművelésügyi miniszter időközben jóváhagyta a kéthalmi parcellázást. Báró Herzog István kéthalmi uradalmát a zsidótörvény értelmében igénybe vették. A nagykiterjedésű birtok felhasználásáról a földművelésügyi miniszter akként intézkedett, hogy egyrészt kishaszonbérletként, másrészt szabadkézi eladás útján kell hasznosítani és lehetőleg mint középbirtokot kell értékesíteni. A parcellázásra kijelölt területeket az uradalom eladta és a szerződéseket jóváhagyás végett a minisztériumba felterjesztette. Először a Földművelésügyi Minisztérium a szerződések jóváhagyását azzal az indokkal tagadta meg, hogy a zsidóbirtokokat a most folyó világháborúban résztvevő honvédeknek kívánja juttatni. Az érdekeltek több oldalról támogatott kérelmet terjesztettek a földművelésügyi miniszter elé, melyben rámutattak arra a súlyos károsodásra, ami a szerződés visszautasításával őket érné. A miniszter újból tárgyalás alá vette a parcellázás ügyét és az eredeti szerződéseket változatlan formában jóváhagyta, ugyanis a 703 Sz. M. L. - Dévaványa közigazgatási iratai 1942-1943. - 7642/1942. ikt. számú irat. 704 Sz. M. L. - Dévaványa közigazgatási iratai 1942. - (19. doboz) - A 7992/1942. ikt. számú irat. 705 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - XI. évf. 5. szám. - 1932. január 31. 706 Sz. M. L. - Dévaványa közigazgatási iratai 1943. - 1436/1943. A birtok megvételét a következők kérelmezték: Bogya Ferenc, K. Tóth Ferenc, Tarsoly Péter, Boruzs Mihály, Z. Nagy Ferenc, Hajdú Ignác, Csaba István, Oláh István, Czinege Mátyás, K. Tóth Elek, Nyúzó Lajos, Zsombok Imre, Rácz Elek, Papp Gyula, Kónya András, Csontos Ferenc, ifj. Gonda Gergely, Dávid Mihály, Gonda Péter és Takács Ferenc. Összesen húszan. 249