Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

község határában még nagykiterjedésű zsidóbirtokok állnak rendelkezésre a minisztérium által kitűzött célra.

707 A vármegyei gazdasági felügyelőhöz érkezett meg a Földművelésügyi Minisztériumnak az állásfoglalása Okányi Andor birtokának kishaszonbérletként igénybe nem vett 149 kat. hold 1.230 négyszögöl kiterjedésű részének hasznosításával kapcsolatban. Ebben arról döntött a minisztérium, hogy ezt a birtok-maradványt csak füzesgyarmati és pusztaecsegi lakosok részére lehet eladni és csak 5 kat. holdnál nagyobb területenként értékesíthető. (Akiknek három gyermekük van 10 kat. holdat, akiknek négy gyermekük van 15 kat. holdat, ezen felüli gyermekszám esetében gyermekenként 5 kat. holdat vásárolhatnak meg.) A vételár egyharmad részét a szerződéskötésekor, a további kétharmadot öt év alatt egyenlő részletekben lehet letörleszteni. (Érdekes megjegyezni, hogy az Alföld fásítási törvény értelmében ezen a területen kijelölt fásítandó területet az új tulajdonosok kötelesek voltak fával beültetni.) A megvásárolt parcellákat 1943. szeptember 15-ig birtokba is adták az új tulajdonosoknak.

708 A mezőgazdasági kormányzat igyekezett ebben az esetben is gondosan eljárni. Mivel az 1942:XV. számú törvény alapján zsidó nem szerezhetett mezőgazdasági ingatlant, elrendelte, hogy azoknak, akik a zsidóbirtokokból akár haszonbérletként, akár tulajdonként birtokot akartak szerezni, már eleve az igénylési kérelmükhöz csatolniuk kellett egy hatósági tanúsítványt arról, hogy nem tartoznak az 1942:XV. t.c. 2. §-ának a hatálya alá.

709 A volt Herzog-birtokból

710 a Kéthalmi és a Perjési majorhoz tartozó gazdaságot a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. nyugdíjpénztára akarta megvásárolni. Már meg is kötötték a szerződést, ami ellen Dévaványa lakossága, gazdatársadalma tiltakozott. A Földművelésügyi Minisztérium a szerződés jóváhagyását megtagadta, ami nagymértékben megnyugtatta a dévaványaiakat. Most azután érdeklődéssel várták a további fejleményeket. Remélték, hogy egy újabb elhatározással úgy dönt a minisztérium, hogy a két birtokrészt a dévaványai gazdák között osztja fel.

711 Ennek a birtoktestnek a kezelői jogát végül is a minisztérium a debreceni erdőigazgatóságnak juttatta, akik a birtok kezelé707 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - XI. évf. 13. szám. - 1943. március 27. 708 Sz. M. L. - Dévaványa közig, iratai 1943. - A 4161/1943. ikt. számú iratban a Földművelésügyi Minisztérium 520.790/1942. VII. B. főoszt. 2. ü.o. számú irata, kelte 1943. április 6. 709 Sz. M. L.-Dévaványa közig. ir. 1943.-A 4161/1943. ikt. számú iratban a Földművelésügyi Minisztérium 535.602/1942. VII.B.2. számú rendelkezése, kelte 1942. szeptember 29. 710 Ezzel kapcsolatban a zsidótörvények által zaklatottá vált közhivatali életbe nyújt némi bepillantást a következő eset. 1944. április 17-i keltezéssel a főszolgabíró a dévaványai főjegyzőnek átírt, hogy a Kéthalom pusztára kért telefonállomás felszerelését javasolja-e. A főjegyző a következőket válaszolta: A kérelmező — ifj. gróf Bethlen Istvánnénak (szül. gróf Parravicini Mária Izabella) - Kéthalom pusztán nincs lakása. A grófné első férje - báró esetei Herzog András - révén használja a 265 kat. hold 286 n. öles birtokot, a birtokon épület nincs. A három tulajdonban levő birtokot, amely közül ezt a birtoktestet nem tekintik zsidóbirtoknak, egy igazgatás alatt kezelik. A gróf Bethlenné által kért telefonhasználat a zsidótörvények burkolt kijátszására ad lehetőséget, ezért nem javasolta telefonállomás felszerelését. (Sz. M. L. Dévaványa közig. ir. 1944. - 4428/1944. ikt. számú irat, amelynek kelte 1944. április 20. 711 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - XI. évf. 21. szám. - 1943. május 22. 250