Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

Körös-Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság életre hívása, illetve a Körös-Maros Nemzeti Park megalakítása voltak.

31 A dévaványai táj és az ember kapcsolatában a legújabb szakasz a természetvédelem és a természeti adottságokkal összhangban lévő gazdálkodás időszaka lehet. A vidéki Magyarország részeként a dévaványai térség alapvető érdeke és kiemelkedően fontos célkitűzése lehet a 2004 utáni Európában, hogy összehangolja a mezőgazdaság, a területfejlesztés és a természetvédelem egymással sokszor ellentétes szempontjait. Az új feltételek jogi kereteinek kidolgozása, tudományos előkészítése az utóbbi években az Európai Uniós csatlakozásra való felkészülés kapcsán erőteljesen felgyorsult.

32 Természetvédelmi oldalról - a Körös-Maros Nemzeti Parkon, mint legmagasabb rangú természetvédelmi oltalom alatt álló területen belül - a természetvédelmi tevékenység elsősorban a túzok élőhelyére irányul. Ezzel összefüggésben a „többfunkciós mezőgazdálkodási stratégia" megvalósításának legfontosabb hazai kereteit a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program (NAKP) szolgálja.

33 A keretében kidolgozott alprogramok célkitűzése az, hogy támogatást nyújtsanak a különféle földhasználati ágakban a környezetbarát termelési, gazdálkodási eljárásokhoz, így elősegítsék a magyar agrárgazdaság új, hosszú távon is fenntartható fejlődési modelljének kialakulását, a környezeti szempontokat is figyelembe vevő gazdálkodás tervezését, az integrált és az ökológiai gazdálkodás terjedését, valamint a gyepterületek és vizes élőhelyek megfelelő hasznosítását. A jövő szempontjából nehezen értékelhető túl annak a jelentősége, hogy lényegében az egész Berettyó, Hortobágy-Berettyó és a Körösök által közrezárt terület un. „Érzékeny Természeti Terület" (ÉTT) besorolást nyert,

34 Dévaványa határának nagy része pedig az agrár-környezetvédelmi kutatások fontos mintaterülete lett.

35 A TÁJ FELSZÍNE, FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE A Magyar Tudományos Akadémia tájföldrajzi szempontból az Alföld, mint nagytáj, vagy makrorégió Berettyó-Körös-vidék tájegységén belül (1.12. jelű mezorégió) Dévaványai-sík elnevezéssel illeti a Körösök és az egykori Berettyó által határolt vidék NagySárréttől Ny-ra eső részét (1.12.11. jelű mikrorégió).

36 A mintegy 500 km

2 területet felölelő kistáj természetföldrajzi elnevezése mellett, az utóbbi időkben a természeti oltalom alatt álló területeire a Dévaványa-ecsegi-puszták elnevezés kezd meghonosodni. Az Árpád-korban Körös-köz volt a terület neve,

37 a XVI. század végén - legalább adóigaz31 10/1975. (TK 56.) OTvH h. - 6/1990. (VI. 18.) KöM r. - 16/1994. (V. 13.) KTM r. - 3/1997. (I. 8.) KTM r. 32 ÁNGYÁN ET AL. 1998., BÜTTNER 1996. 33 ÁNGYÁN ET AL. 1999. 34 ÁNGYÁN ET AL. 2001. (Az Érzékeny Természeti Terület nemzetközileg használatos angol elnevezéssel: Environmentally Sensitive Area, rövidítve: ESA.) 35 PODMANICZKY 2000.; Ángyán et al. 1999. Az élőhely védelmi célok megvalósítása érdekében az Agrárkörnyezetvédelmi Program - az előírásait betartó pályázók részére - 2002-ben már anyagi támogatást is biztosított. 36 MAROSI 1990, p. 276-279. 37 A magyar nyelv tájnévadási hagyománya szerint két folyó torkolata feletti, részben, vagy teljesen közrezárt területet nevez ,,-köz' -nek. Áz adott táj a nevét általában a kisebb folyóról kapia (pl. a Rába dunai torkolata fölött - Rába-köz, a Bodrog tiszai torkolata fölött - Bodrog-köz, a Mura drávai torkolata fölött - Mura-köz stb.). A Körös-köz elnevezés ebben az értelemben a Körös berettyói (túri) torkolata feletti területet jelentette, ami közvetett bizonyítéka annak, hogy az ármentesjítések előtt a Tiszával élő kapcsolatban álló Berettyó nagyobb folyó volt a Körösnél. Irodalom: GYÖRFFY GY 1963., KOSA-FILEP 1975. 22