Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

bérbeadót, hogy az Országos Földhitelintézettel kössön szerződést, azt pedig kötelezte, hogy a szóban forgó területen a pusztaecsegi lakosok részére alakítson ki kishaszonbérletet. Amikor a Földművelésügyi Minisztérium döntése nyilvánosságra került, a pusztaecsegi lakosok azt a kérelmet terjesztették a községi elöljáróság elé, hogy a fenti birtoknak egy tagban lévő, illetve összefüggő 467 kat. hold kiterjedésű részét, amely egészben legelő, a kisemberek részére a község igényelje ki és létesítsen azon ugyanolyan közlegelőt, mint amilyen az atyaszegi legelőn van. A kiosztásra kerülő többi földet pedig a pusztaecsegi lakosok, a bérlőcsoportbeli gazdák és a tanyai birtokosok átveszik. A kérelmet előterjesztő kisemberek fő indoka az volt, hogy ilyen nagy területen való legeltetés közös gazdálkodásban folytatható legcélszerűbben, a közös gazdálkodás illetve legeltetés irányítása pedig az elöljáróság kezében van legjobb helyen, amiről meggyőződtek már az atyaszegi legelő kezelése és hasznosítása gyakorlatában. Ilyen előzmények után tartották meg 1939. augusztus 2-án az Országos Földhitelintézet küldöttei a birtokbaadási tárgyalásokat - melyen megjelentek az elöljáróság képviselői is valamint az érdekeltek nagy számban. A tárgyalás során az érdekeltek a következő megállapodást kötötték. „A pusztaecsegtelepi lakosok kapják a 139 kat. hold szántóföldet 2-3 kat. holdas parcellákban, holdanként évi 120 kg búza haszonbérért, plusz az összes közterhekért. Séllei Endre kapja az ő birtokához közel eső különálló 57 kat. hold legelőt 25 q 10 kg búza haszonbérért és az ingatlant terhelő összes adókért. A községi elöljáróság megbízottai pedig a képviselő-testület és a vagyon-felügyeleti hatóság utólagos jóváhagyása reményében közös legelő alakítása céljából átvette a fennmaradt 467 kat. hold ingatlant a rajta lévő épületekkel együtt 172 q 20 kg búza haszonbérért és elvállalta ezen ingatlanok összes adóinak megfizetését. Az elöljáróság által átvett területből kb. 22 kat. hold fel van szántva és 11 kat. hold földadó alá nem eső terület, tanyaudvar, út és árok. Az Országos Földhitelintézet az átadás alkalmával feltételül szabta, hogy a község ugyanúgy, mint a kishaszonbérlők az egy évi haszonbérnek és adónak megfelelő összeget, mintegy 4.848,90 pengőt 1939. augusztus 10-ig óvadékul a Földhitelintézet pénztárába befizetni tartoznak." Daróczy Lajos pusztaecsegi lakos 1939. augusztus 3-án egy beadványt terjesztett az elöljáróság elé, amelyben azt kérte, hogy a Berettyó folyó és a bokrosi gát között elterülő 107 kat. hold legelőt a község ne igényelje, illetve ugyanolyan feltétel mellett, mint amellyel a község a Földhitelintézettől átvette, részére engedje át. Ezáltal remélte némileg csökkenteni azt a nagy károsodást, mely a bérlet elvesztése következtében őt érte. A főjegyző ismertette a bérlet megszerzésével járó előnyöket, és különösen kiemelte, hogy a községi elöljáróságnak Pusztaecseg létesítésekor elkövetett mulasztásai egyikét kell pótolni. Ugyanis az O.F.B. a száz házhellyel induló és nagy fejlődési lehetőségekkel rendelkező telep, illetve falu fundamentumai lerakásánál nem volt figyelemmel a község-létesítés legelemibb feltételeire és nem juttatott a lakosságnak közterületet, amelyen a piactér, a községháza, a jegyzői és orvosi lakások, a templomok a paplakkal, az iskolák a tanítói lakásokkal elhelyezhetők lettek volna, és nem gondoskodtak a földművelő emberek részére a telep közvetlen közelében szántóföldről és állataik részére legelőről. Nem történt gondoskodás a házak és melléképületek felépítésénél használatos vályog kiverésére szolgáló agyaggödrökről. Ezek a falusi élet elengedhetetlen kellékei és 220