Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
méretek váltak uralkodóvá. Az időszakot a tagosításokat követő szervezeti koncentráció és a földművelés intenzitásának növekedése jellemezte. Ez az intenzitás azonban elmaradt a környező mezőségi talajú területeken megvalósult iparszerú termelési rendszerekétől. 24 1990 után napjainkig újra differenciálódott a birtokszerkezet. Ezt az időszakot a szántott terület csökkenése, a termelés intenzitásának drasztikus visszaesése, a föld tulajdonosainak és használóinak szétválása és a gazdaságosan művelhető területek tulajdonosi, ill. bérleti formákban történő koncentrációja jellemzi. 25 A NAGYOBB TALAJJAVÍTÁSI MUNKÁLATOK Az ármentesítési munkálatok után néhány évtized elteltével a gazdálkodás egyik fő akadálya a megnövekedett mezőgazdasági terület minősége, a szikesedés lett. A TESSEDIK Sámuel által kidolgozott sárgaföld térítéses eljárás 26 a térségben jellemző saját erőből történő alkalmazása mellett két nagy állami segédlettel végrehajtott szikjavítási akció is volt Dévaványán. Az első az 1930-as években, 27 a jóval nagyobb volumenű második akció az 1950-1960-as években tetőző munkálatai a meszes általajterítés, vagy digózás volt, 28 ami a szikes talajok nagyobb hányadának kisebb-nagyobb mértékű tartós javulását eredményezte. Ez utóbbi végrehajtásának szakmai megalapozásához nagyban hozzájárultak az 1947-ben Kelemenzugon 29 létrehozott szikkísérleti telepen, PRETTENHOFFER Imre irányítása alatt folyt tudományos kutatások eredményei. 30 TERMÉSZETVÉDELEM ÉS GAZDÁLKODÁS FORMÁLÓDÓ ÚJ KERETEI A tagadhatatlanul nagy helyi és országos erőfeszítések ellenére a Tiszántúl más szikeseihez hasonlóan a Dévaványa-környéki szikes talajokat sem lehetett alapvetően megjavítani, s az hosszabb távon sem látszik megvalósíthatónak. Főként a gyengébb minőségű termőtalaj okozta, hogy itt a XX. század második felében kevésbé volt intenzív a gazdálkodás, mint a Tiszántúl mezőségi talajú tájain, itt az 1970-1980-as években sem alakult ki iparszerű mezőgazdaság. A tartósan kisebb környezetterhelés is szerepet játszott abban, hogy a természetes növény- és állatvilág élőhelyei, társulásai oly mértékben megőrződtek, hogy azok a természetvédelem kiemelkedő értékei közé emelkedtek. Az utóbbi évtizedekben azokon a területeken folyik országhatárokon egyre inkább túlmutató jelentőségű természetvédelem, ahol a mezőgazdasági művelés hosszabb távon is veszteségesnek bizonyult. A természetvédelem intézményesülésének fő lépcsői a Dévaványai Tájvédelmi Körzet létrehozása, a védett terület jelentős mértékű bővítése, a 24 GURZÓ1986. 25 ÁNGYÁN 1999. 26 TÓTH L. 1976. 179-223 p. 27 Z. NAGY 1965, Jelen kötet „Szikjavítás" с fejezete. 28 ARANY 1964. 29 Kelemenzug ma Ecsegfalva határának része. 30 PRETTENHOFFER 1969. 21
