Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
A folyamszabályozási munkák tervezését, kivitelezését megalapozó vízrajzi, topográfiai ismereteket a munkálatok első fázisát alkotó felvételezési, térképezési (un. mappációs) tevékenység teremtette meg. A Berettyó-Körös-vidék felmérésében elsőként kell említeni HUSZÁR Mátyást. Munkái a térség egykori természeti állapotának nélkülözhetetlen dokumentumai. Dévaványa környékének leírását a Sebes-Körös fejezetben adta. 21 A Berettyó-Körösök vízrendszerében állami irányítás alatt történt nagyarányú folyószabályozási, vízrendezési munkák 22 az 1800-as évek közepén kezdődtek és az alapvető cél elérése mellett a folyóktól „elhódított" területek megvédése azóta is újabb és újabb feladatokat állít a térség lakói elé. (Afontosabb események összefoglalását lásd a 18-20. oldalon.) A TERÜLETHASZNÁLAT FŐ IRÁNYAI A VÍZRENDEZÉSEKTŐL NAPJAINKIG A vízrendezéseket követően a térség környezeti állapotának mesterséges megváltozásában nagy szerepet játszottak a területhasználat változásai, ezen belül a művelési ágak arányváltozásai, a szántóföldi táblaméretek és a táblák területi elrendeződésének, „rajzolatosságának" alakulása és a művelés intenzitásának időbeli ingadozásai. A XIX. század közepétől az ármentesítések eredményeként jelentősen megnövekedett a mezőgazdasági terület, melyen az elmúlt egy-két évtizedig a víz járta- és gyepterületek rovására fokozatosan nőtt a szántó művelési ág aránya. A területhasználatot birtokméretek tekintetében a XX. század közepéig a nagy-, a közepes- és a kisbirtokok együttélése jellemezte. Az időszakon belül arányeltolódásokat eredményezett a tőkés nagybirtokrendszer kialakulása, fokozatos térnyerése, a Nagyatádi-féle földreform végrehajtása, a II. világháborút követő államosítások, ill. a földosztás, a kisbirtok és a kiterjedt tanyarendszer 23 erőszakos visszaszorítása, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szervezése, annak az 1956-os forradalom miatti részleges megtorpanása. A mezőgazdaság az 1960-as évek elejére befejezett kollektivizálása után az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben 1990-ig a 20-50-100 ha-os szántóföldi táblalegelők kialakult új rendje mostmár a vizektől nem fenyegetve kiterjedtebben szolgálta a birtokos redemptus érdekeket, elsősorban az árutermelő állattartást. Ez a gazdasági modell közel egy évszázadon keresztül zavartalanul működött. Csak a Tisza teljes szabályozása, a lecsapolási munkálatok következtében alakult át teljesen a határ, ebből következően az egész gazdálkodás struktúrája átformálódott. Ugyanakkor ezzel a folyamattal párhuzamosan lejátszódott a paraszti üzemszervezetnek egy másik változása: a rétek, a legelők rovására történő kiterjedt szántóföldi gazdálkodás térhódítása. A gát megépítése a XVIII. századi nagykunsági társadalomnak a redempció mellett a legnagyobb szabású összefogása volt. Árutermelő gazdasági érdekeit felismerve cselekedett a redemptus társadalom. Ezzel a későbbi időkben is sok energiát lekötő építkezéssel sikerült stabilizálni a gazdaságot, működtetni a jól kialakult rendszert. A Mirhó-gát megépítésének szükségességét és hasznát a különböző helyekről beérkezett írásos vélemények alapján ismerjük. Ezeket a tapasztalatokat másfél évtizedes gyakorlat hitelesítette. Hiszen az első gátat 1754-ben kezdték megépíteni, jótékony hasznát 16 éven keresztül élvezték a mezővárosok. A 70-es években azonban részben az árvizek, részben az emberi rossz szándék lerombolta a gátat. 10 évig ismét pusztító árvizek látogatták e tájat. Tehát a megformált vélemények mögött valóságos tapasztalatok vannak, hitelességüket nem vonhatjuk kétségbe. A gátépítő kérelemhez gyűjtötte össze a szervezést magára vállaló Kisújszállás, az érintett települések véleményét. Tanulságos, hogy a nagykunsági mezővárosokon kívül Bura, Abád, Szalók, Kenderes, Püspökladány, Dévaványa, Szeghalom, Szentandrás, Szarvas, Gyoma, Endrőd sőt még Szentes is elküldte véleményét. ... A levelek alapján kibontakozó kép arról árulkodik, hogy meglehetősen egységes termelési szerkezete volt a 18. század végi alföldi falvaknak, mezővárosoknak, de még az urasági majoroknak is. Äz árutermelő állattartás érdekeinek volt alárendelve a paraszti üzem." Irodalom: BELLON 1998. 26-27 p. 21 „A Körösök és a Berettyó környékének fekvése következtében az összes itteni folyó, valamennyi kiágazásával együtt kapcsolatban van egymással. A jobb parton a Sebes-Körös legalsó mellékága, az Ág-ér medrén keresztül a Berettyóval közlekedik. E kiágazás Ványa határától a Berettyó árvizét a Sebes-Körösbe vinné, ami azonban a legalsó keresztgát miatt nem lehetséges, és így a víz a felső részen is megáll. Az Ördög-árka csatornát régi időben határárokként, emberi erővel ásták ki, és 40 évvel ezelőtt mélyebb volt a mainál. Ez több összekötő árkon keresztül a Berettyó vizét és a Sebes-Körös Sárrétje áradását Szeghalomnál egyaránt a Sebes-Körösbe szállítja." Irodalom: HUSZÁR 1845. 31. p. 22 FEJÉR 2001., NAGY 1977., KÁROLYI 1975a, b. 23 SZENTI 1979. 17
