Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
- hadiárvák, - mezőgazdasági férfi munkások vagy törpebirtokosok, - tisztességes keresetet folytató más egyének, ha házuk vagy házépítésre alkalmas ingatlanuk nincs. A rendelet részletesen megállapította, hogy házhelyek céljaira milyen területek és milyen sorrendben vehetők igénybe. A szükséges területeket házhelyek céljaira elsősorban magánügylettel 297 lehetett megszerezni. A községi elöljáróság az egyezség létrehozására a közvetítést köteles volt megkísérelni. Ha ez nem sikerült, akkor a vitás kérdések rendezése, a végleges döntés a földművelésügyi minisztert illette meg. Házhelyrendező bizottság szállt ki, amelynek elnökét a bírói karból nevezték ki, tagjai pedig jogi, gazdasági és mérnöki képesítéssel rendelkező közigazgatási tisztviselők voltak. Ha a vételár tekintetében ez a bizottság nem tudott megegyezést létrehozni, ez esetben külön e célra alakult vegyes bíróság döntött, amelyben az illető községi elöljáróság és az érdekelt ingatlantulajdonosok egy-egy képviselője, illetve szakértője is részt vett. E bíróság határozata ellen csak egyfokú fellebbezésnek volt helye a legfelsőbb magyar bíróságnál. A házhelyhez jutottak kötelesek voltak két esztendő alatt házat építeni. A telket elidegeníteni, bérbe vagy haszonbérbe adni, megterhelni a földművelésügyi miniszter engedélye nélkül nem volt szabad. Az így nyert házhelyekre a végrehajtást is korlátozták. E megszorító intézkedések a családi otthon védelmét voltak hivatva biztosítani. Bizonyos esetekben a hatósági jóváhagyást nyert haszonbérleteket a földművelésügyi miniszternek joga volt kishaszonbérletek alakítása céljából átvenni. Amennyiben ilyen módon nem állt rendelkezésre elegendő föld e célra, bármely nagybirtokos vagy nagyhaszonbérlő annak átengedésére kötelezhető volt olyan korlátozással, hogy a kihasított terület a további okszerű gazdálkodást ne gátolja. A községi elöljáróság magánegyezség 298 létrehozását éppen úgy köteles volt megkísérelni, mint a házhelyek esetében. Amennyiben ez nem sikerült, ez esetben szakértő kiküldésére volt lehetőség. A felmerült vitákat végérvényesen a földművelésügyi miniszter döntötte el. A földművelésügyi miniszter ezen ügyekben hozott döntését a földbirtokrendező bizottság javaslata alapján alakította ki. Ez a bizottság a legfelső magyar bíróság tagjaiból, továbbá a minisztériumok és altruista pénzintézetek gazdasági ügyekhez értő képviselőiből állt. 297 Néhány példát fel tudunk sorolni arra, hogy a magánegyezséggel szerzett terület nem került azután az O.F.B. joghatósága alá, így nem kerültek be annak statisztikájába sem. Következőleg a Nagyatádi-féle földreform összesítésében sem szerepelnek. Szerepelnek viszont az illető helységek képviselő-testületi gyűléseinek jegyzőkönyveiben, hiszen annak irányítása, lebonyolítása nem nélkülözhette a polgármester, illetve a főjegyző irányító tevékenységét. A volt tulajdonosok nem egyszer sérelmezték ezt az eljárást, hiszen a második vagyonváltság törvény - az 1921. évi XLV törvény - megjelenésekor szerették volna ezeket a most már átadott területeket is a vagyonváltságba - mint előre leadott váltságterületeket - beszámítani. Ezt azonban minden esetben azzal hárította el az O.F.B., hogy ezeket magánegyezséggel kötötték és azokat nem kívánja bevonni az ítélkezés folyamatába. 298 Kishaszonbérletek létesítésére is rendelkezünk magánegyezséggel, de itt más eljárást követtek, hiszen az egy-két évre kötött bérlet lejárta után az O.F.B. az eljárásba már bekapcsolta ezt a területet is. Például Kunszentmárton, Öcsöd, Szelevény községekben járt el így az O.F.B. - Lásd: Járásbíróság Telekkönyvi Irattára, Szarvas. - A 10.643/1930. számú telekkönyvi iratban található a 30.852/1927. számú O.F.B. ítélet tartalmazza a fenti megoldást. 141
