Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

Az 1920. ÉVI XXXVI. TÖRVÉNYCIKK: A FÖLDREFORMTÖRVÉNY 1920. december l-jén került kihirdetésre az 1920. évi XXXVI. törvénycikk a földbirtok helyesebb megoszlását célzó rendelkezésekről. Célját az indokolás abban fejezte ki, hogy a lehető legtöbb megelégedett földművelő nyerjen elhelyezést az ország művelhető területein. Ezt a magántulajdon elvének alapján igyekezett elérni, mert az indokolás szerint ez biztosítja leginkább a földművelő munkakészségét. Ugyanakkor figyelemmel volt arra a szempontra is, hogy lehetőleg a háborúban tényleg részt vett földművelőket juttassa földtulajdonhoz. És már itt be kellett ismernie az indokolásnak, hogy a föld helyesebb megoszlása és a terméseredmények fokozása bizonyos mértékig ellentétes érdekek. Elismeri, hogy a termés nagyobb mennyiségei a nagybirtokról kerültek ki, ezért a reform nem irányulhat a nagybirtok ellen, hanem annak túltengéseit kell megszüntetnie. Olyan mértékben kívánta megváltoztatni arányait - ez főleg a Dunántúlon bírt nagyobb jelentőséggel -, hogy a nagyobb uradalmak közelében elterülő falvaknak is megadta a terjeszkedési lehetőségeket.

299 A törvényjavaslat indoklása a továbbiakban kitért arra is, hogy a belterjesség fokozása a leromlott gazdasági viszonyok között egyelőre anyaghiány miatt sem következhet be. Az első fejlődési fok, amelyre most törekedni lehet, a gazdálkodás háború előtti színvonalának visszaállítása. Ezt is csak fokozatos munkán keresztül lehet elérni. Minthogy a munka a tapasztalatok szerint termelékenyebb a saját üzemben, mintha bérért kellene dolgozni, a kisüzem szaporítása, ha pillanatnyilag ellentétben is van a termelés fokozásának érdekeivel, az adott helyzetben mégis az egyetlen út, amely amellett, hogy a békét megteremti a falun, a belterjesség felé vezet. Hogy a kettős célt meg lehessen valósítani, a törvény szelektált a birtokért jelentkezők között és kimondta, hogy a földhöz juttatásnál csak közérdeket ismer, nem pedig egyéni jogcímet. Az egyesek földszerzését az összesség érdeke korlátozza.

300 A törvény a büntető, a vegyes és a záró rendelkezéseken kívül nyolc fejezetre osztotta a birtokreform szabályait. Az első fejezet a törvény céljáról szólva a fent elmondottak értelmében megállapította, hogy kik tekinthetők közérdekből földhöz juttatásra alkalmasnak, és kiknek a kizárása szükséges. A vezető szempont itt a háború által sújtottaknak szociális kielégítése, a termőföldnek hozzáértők kezébe való juttatása és a belterjes művelés érdekében közcélokra és mintagazdaságokra föld rendelkezésre bocsátása volt. A fentiek alapján a reform gondoskodása a következő sorrendben jelölte ki a juttatásra alkalmas réteget: a./ A hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak, ha nincs házuk vagy telkük, legfeljebb 600 négyszögöl házhely és belsőség (belterületi telek) adható. Ha földművelésre képesek és hajlandók voltak, legfeljebb három kat. hold földet kaphattak, illetve töredék birtokuk ekkorára egészíthető ki. b./A földnélküli mezőgazdasági munkások legfeljebb három kat. holdas birtokhoz juthattak. 299 O. L. - K-2-XIV.-6-36-1920-2889. - 531. csomó 161. folio. 300 О. L. - K-2-XIV-6-36-1920-2889. - 531. csomó, 168-169. folio. 142