Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

bizonyítékok tömege mellett az 1920-1945 közötti időszak helytörténetének néhány olyan pontjára is felvilágosítással szolgálhat, amely csak ebből az összeállításból tudható meg. Szándékunkban áll felvázolni Dévaványa mezőgazdaságának a XX. század első felében ható fejlődésvonalait és eseményeit. Természetes, hogy ebben helyet kap a földreform dévaványai végrehajtása is. Ugyanakkor kitérőnek érezzük a mezőgazdasági ingatlanoknak az O.F.B.

265 által a különböző ítéletekkel, határozatokkal és végzésekkel dokumentált négyszögölnyi pontosságú „elszámolását". Ettől függetlenül a feldolgozás során mégis kitérünk rá, hiszen a város életét, annak egy jelentős részét olyan részletességgel mutatja be, amitől eltekinteni hiba lett volna. Mint látni fogjuk, kitűnik hogy Dévaványán mintegy 26%-ban „mozdult meg a föld" valamilyen formában. Ez messze meghaladja az 1935. évi mezőgazdasági statisztikában közölt mennyiséget, nem beszélve a Nemes Dezső által favorizált 6% körüli mennyiségről. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az itt közöltek nem változtatják meg az 1920. évi XXIX. és XXXVI. törvénycikkek végrehajtásáról alkotott képet, de bízunk abban, hogy azért motiválják azt olyan mértékben, hogy jobban megismerjük annak valódi lefolyását és végrehajtását. A FÖLDBIRTOK-POLITIKA SZEREPE A MAGYAR POLITIKAI ÉLETBEN Az 1849 utáni magyar társadalomra rányomta bélyegét az a sajnálatos tény, hogy a polgári forradalom hazánkban befejezetlen maradt: a magyar mezőgazdaságban nem szüntették meg a feudális nagybirtokrendszert és fennmaradt annak befolyása. Ezért még a dualizmus évtizedeiben is - éppen gazdasági súlyuk miatt - a nagybirtokosoké a vezető szerep a magyar politikai életben. Az erősödő polgárság csak úgy részesülhetett a hatalomból, ha valamilyen formában kompromisszumot kötött a nagybirtokosokkal. A XIX. század végén, a XX. század elején a külföldi és a hazai nagytőke körül kialakult pénzügyi arisztokrácia a jelzálogrendszeren, a felvásárló és továbbító kereskedelmen keresztül behatol a mezőgazdaságba is, annak így fontos tényezője lesz. Ugyanakkor a tőkés bérleti rendszer kiszélesedésével is alakultak már - ha csak elszórtan is - olyan gazdaságok, amelyek egész szerkezetük tekintetében megfeleltek az okszerű gazdálkodás követelményeinek. Az első világháború befejezése óta a politikai élet középpontjában a földosztás követelése helyezkedik el. Nagyatádi Szabó István

266 tevékenysége nyomán a parasztság már előbb politikai tényezővé vált. Politikai súlya csak növekedett azon keresztül, hogy 265 O. F. В. ~ Országos Földbirtokrendező Bíróság. 266 SZABÓ ISTVÁN [NAGYATÁDI SZABÓ - választókerülete elnevezése után nagyatádi] (Erdőcsokonya [Somogy vm. barcsi járás], 1863. szeptember 17. - Erdőcsokonya, 1924. november 1.) politikus, miniszter (a Hadik-, a Berinkey-, a Friedrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam-, az első Teleki- és a Bethlen kormányokban). Nevéhez fűződik az 1920:XXXVI. t.c. megjelentetése, amelyet a Rubinek Gyulával kötött kompromisszum eredményeként terjesztett a Nemzetgyűlés elé 1920. augusztus 18-án. - Irodalom: MÉSZÁROS 1978. 135