Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

Meggyőződésünk szerint hazánkban a XX. század első felének egyik legnagyobb tömeget megmozgató eseménye volt a Nagyatádi Szabó Istvánról elnevezett földreform végrehajtása. Állítjuk ezt már két teljes vármegye végrehajtási iratainak áttanulmányozása után, amelyekből világosan kiderült, hogy egyrészt a politikai eseményeket a földreformhoz, annak végrehajtásához kötötték, másrészt a gazdasági döntéseket annak tudatában hozták, hogy azt majd a földreform végrehajtása valamilyen formában befolyásolja. A parasztság várakozása is felfokozott volt, hiszen már a Kisgazdapárt megjelenésétől kezdve, de főleg annak - és rajta keresztül a parasztságnak - politikai tényezővé válásával valamilyen földreform végrehajtását kikerülni sem lehetett. Bármilyen szerény formában is, de ahhoz, hogy a falvakban „csend legyen" mindenképpen földreformot kellett végrehajtani. Ezt a végrehajtást pedig milliós tömegek várták annak ellenére, hogy csak kevesek kaphattak földet és azt is kis területen. Végeredményben a földosztás szociális kérdés is volt. 1920-ban vezető politikusaink egyik legfontosabb külpolitikai feladatuknak tekintették azt, hogy megtalálják azokat a külföldi államférfiakat, akikkel meg lehetett kísérelni visszaszerezni az elvesztett trianoni területeket. A belpolitikában pedig igen erős volt a módosabb parasztság képviselőinek a hangja, akik tulajdonképpen parcellázásokat akartak azzal a hátsó szándékkal, hogy majd abból vásárolhatnak maguknak megfelelő mennyiségű földet. Ezt csak a nagybirtok felosztásával látták kivitelezhetőnek, hiszen versenytársuk is volt a nagybirtok még a helyi hatalmi osztozkodás során is. A földreform-ígérettekel való kecsegtetés a forradalmak utáni „megnyugtatásának is egyik eszköze volt, de a „nemzethűség" felébresztésében is szerepet játszott. A mennyiség kérdése is újra vitatott téma lett. Adódott ez abból a tényből, hogy a földreform végleges eredményét soha, egyetlen statisztika sem közölte pontosan az országban. 1944 előtt még nem fejeződött be teljesen a föld „mozgása" - bizonyítják ezt a LEBOSZ-iratok,

262 amelyeket egy-két kutató kivételével a korral foglalkozó történészek egyszerűen figyelmen kívül hagytak. Közöttük az a mondás járja, hogy „Kerék Mihály tanulmánykötete óta az 1920-as évek földreformjáról nem lehet újat mondani."

263 Ez azért nincs teljesen így, hiszen a kérdéskör megközelítése számtalan vélemény megformálására ad lehetőséget. Kerék Mihály a földreform egészét ítélte meg - felülnézetben. A végrehajtás bonyolult és ellentmondásos folyamatáról csak érintőlegesen, kiragadott példák alapján nyilatkozott. Merítési területe az egész ország volt. Meggyőződésünk, hogy ezt a folyamatot is csak alulról fölfelé történő építkezéssel és egy-egy zárt közigazgatási egység teljes feldolgozásával lehet a valóságnak megfelelően ábrázolni. Ebben az esetben végesek a példamutató végrehajtások, de végesek az elrettentő példák is. Ennek a módszernek az alkalmazásával nem teheti meg a kutató, az eseményeket feltáró azt, hogy szimpátiájának, netán politikai meggyőződésének hangot adva végig magasztalja vagy a porba sújtja az eredményeket, azok következményeit. Ebben a módszerben érvényesülhet leginkább a sine ira et studio

264 elve is. Végül 262 LEBOSZ = a Földbirtokrendezés Pénzügyi Végrehajtására Alakult Szövetkezet rövidítése. 263 KERÉK 1939.-514. p. 264 Pártatlanul (harag és részrehajlás nélkül). 134