Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

SZARVASMARHA TENYÉSZTÉS A 33. számú táblázathoz a következő megjegyzéseket fűzzük: l./Dévaványa szarvasmarha-állományában megtörtént a fajtaváltás a megelőző 40 esztendő alatt. Az állattartó gazdák jelentős többsége áttért a szürke magyar fajtáról a pirostarka nyugati fajtára. 2./ Ez jórészt elősegítette vagy legalábbis a progresszió irányába indította a község mezőgazdaságának a tőkés gazdaságra való elmozdulását. Állítjuk ezt annak ellenére, hogy 3/ mind abszolút számokban, mind arányukat tekintve, mind fajlagosan csökkent a szarvasmarhák száma, részesedési aránya a nagyközség szinte minden birtokkategóriájában. 4./Mindezzel párhuzamosan megmutatkozott a Nagyatádi-féle földreform állattenyésztést elősegítő, jogszabályilag is körvonalazott agrárpolitikai kezdeményezésének kedvező hatása, amely a legelőgazdálkodást egyértelműen kivonta Dévaványa nagybirtokainak befolyása alól. Ezzel a tőkés gazdálkodás kezdetén tartó paraszti nagybirtok fejlődésének adott lendületet. Állítjuk ezt annak ismeretében, hogy pl. Blayer Béla béruradalma mind a magyar fajta, mind a pirostarka tekintetében országos hírre tett szert. Ugyanilyen híres volt ebben az időben Futó Sándor oki. gazda, valamint Dékány Sándor gazdasága is a szarvasmarha tenyésztés terén.

261 LÓTENYÉSZTÉS Sajnálatos tény, hogy a község lóállományának fajta szerinti összetételére nem találtunk adatokat, így meg kell elégednünk a 34. számú táblázat adataival. Érdekes megállapítani, hogy a vizsgált időszakban lovak mennyisége - kis ingadozást mutatva — azonosnak mondható a községben. Feltehetően az első világháború után hiány mutatkozott a lovak számát illetően, erre a korabeli képviselő-testületi jegyzőkönyvekben történik is utalás. A ló hasznosítása ebben az időben csak igavonás szempontjából jöhetett számításba a községben. Mint egyoldalú erőtermelő, egyébirányú hasznosítása szóba sem jött. A hasznosítás irányát és a termelőképesség mértékét illetően a gazdasági lónál a fajták közt nincs olyan lényeges különbség, mint az egyéb állatfajoknál. A korabeli visszaemlékezések szerint, valamint a képviselő-testületi közgyűlések jegyzőkönyveiből nyert adatok alapján a nóniuszt kedvelték Dévaványán is, a környékén is. Néhány hidegvérű ló is előfordult azért a községben. SERTÉSTENYÉSZTÉS Dévaványa sertéstenyésztésében mindig a zsírtermelés volt a legfontosabb, ezért a községben főleg mangalica volt és maradt az uralkodó fajta. A község gazdasági életében uralkodó viszonyok között ez vált be leginkább, mert termékeit jól el lehetett helyezni, míg a belterjesebb viszonyok közé való hússertésnek Dévaványán sem voltak meg sem 261 Országos mezőgazdasági címtár, 1937. - 5. kötet - 404-610. p. 131