Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

a magángazdasági, sem a közgazdasági, sem a szemléleti feltételei. Az intenzívebb húsfajták (yorkshiere, berkshire, stb.) néhány példánya ugyan megtalálható volt a községben, de csak lassan jutottak komolyabb szerephez. Bár a 24 év alatti fejlődés nem mondható jelentéktelennek, főleg akkor nem, ha az indulás 25 darabos állományát tekintjük, ami 1.555 darabra emelkedett. Ez azonban azt bizonyítja, hogy az intenzívebb irány felé haladás a sertésállomány fajtamegoszlásában is kétségtelenül fellelhető (35. számú táblázat). A hizlalt állatok statisztikája azt árulja el a számunkra, hogy azok jelentős részét magában a községben fogyasztották el, mintegy 1.800 körüli hízott sertést szállítottak ki a községből (37. számú táblázat). JUHTENYÉSZTÉS A juh is olyan állat, amelyet nehéz volt statisztikailag felmérni. Egyebek mellett az is szerepet játszik ebben, hogy a bárányozás tél végére, kora tavaszra húzódott, és így a statisztikai felvételnél számtalan zavaró körülmény keletkezhetett és keletkezett is. Ezért a valóság és a statisztikai adatszolgáltatás között is aránylag nagy eltérés mutatkozhat. A szakirodalom mintegy 15-20% körüli eltérésre szokott számítani, rendszerint ennyivel szokták többre becsülni a meglévő állományt. Dévaványán - ellentétben a megyei adatokkal - a juhállomány nem érte el 1944-ig az 191 l-es szintet. (A megyében már 1924-ben meghaladta azt.) Történt ez annak ellenére, hogy mind a tenyészkosok, mind az anyajuhok száma meghaladta az 191 l-es szintet. A csökkenés az ürü és a toklyó esetében volt olyan mérvű, ami az egész juhállomány mennyiségére kihatott (36. számú táblázat). A fajtakérdés is eldőlni látszott, hiszen a merinói fajta volt 1935-ben a község juhállományának a 97,3%-a, a racka és cigaja mindössze 2,7%-ot tett ki. Ezek is inkább a kisgazdaságok állományában találhatók. A trágyázott terület Dévaványa szántóföldjének mindössze 13,18%-át tette ki, ami nem mondható magasnak. Ezzel az ütemmel 7,6 évenként került sor egy kat. hold szántóföld trágyázására (38. számú táblázat). A fenti táblázat alapján 70-100 mázsa élősúlyú állat jut 100 kat. hold szántóra, rétre, legelőre, ami igen alacsony érték és ráadásul csökkenő tendenciát is mutat. Ez azt jelentette, hogy ennyi élőállat jó esetben mintegy 1.200 mázsa trágyát termel egy esztendő alatt, melynek gazdaságos felhasználása esetében három-négy évenként lehetett volna trágyázni. Sajnos ez nem történt meg, csupán egyes gazdaságok fordítottak gondot a rendszeres trágyázásra, a talajerő utánpótlására. 132