Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

A községi elöljáróság 1944. április 28-án jelentette az adóhivatal kérésére a következő adatokat: a községben jelen pillanatban 1.645 szarvasmarha, 626 fél évnél fiatalabb borjú, 82 bivaly, 992 kanca, 765 herélt ló, 360 három évnél fiatalabb csikó, 738 koca sertés, 3.069 egyéb sertés, 3.092 juh, 4 szamár és 80 kecske található.

258 Az egyes gazdaságok üzemtőkéje, amely az ingó vagyonalkatrészeket foglalja magában és a földbirtokot gazdasággá teszi, két főrészre osztható: az álló és a forgó üzemtőkére. Az álló üzemtőkét ismét két részre oszthatjuk: az élő felszerelésre, amelyet az állatállomány, valamint a holt leltárra, amelyet a gép- és eszközállomány képez. Elsőként az élő felszereléssel, az állatállománnyal kell foglalkoznunk. Az állattenyésztéssel kapcsolatban úgy véljük, hogy az „egy nyelven beszélés" érdekében idéznünk kell Gunst Péter professzor alapvető munkájából, nevezetesen: „Nem árt elöljáróban azt tisztáznunk, mit értünk a „minőség" fogalmán. Mit jelent a minőségi fejlődés az adott korszakban? A múlt században s még a századfordulón is általában a szép, kedvező testforma, a nagyobb test és a nagyobb súly volt a minőség általános meghatározója. Nem mintha már akkor ne lettek volna, akik a külső jegyek mellett inkább a termelést, az utódnevelő, átörökítő, ellenálló, takarmányértékesítő képességet, stb. tartották volna szem előtt, de általában a küllemi jegyek maradtak előtérben. A századfordulótól, de különösen a világháború után fordítottak csak nagyobb figyelmet az állatok belső tulajdonságaira: a jó termelőképességre, a takarmányok lehető kedvező hasznosítására, megfelelő átörökítő képességre, az állomány egységességére, a szilárd szervezetre, a viszonylag nagyobb élettartamra, a tenyésztés és utódnevelés terén a jó eredmények elérésére, s nem utolsósorban a többirányú hasznosítás lehetőségére. Mindez persze nem jelenti a külső testalkat abszolút elhanyagolását, de túlkompenzálását sem, s ebben a korban kezdik a minőségi haladás fogalmán a termelőképesség terén elért haladást, a nagyobb hozamokat, a jobb minőségű produktumokat érteni. Ekkoriban ismerik fel, hogy ha széles körben ugyanazt a fajtát tenyésztik, ez egymagában is értékesebbé teszi az egész állományt, s így önmagában is minőségi haladást jelent.

259 Mindezeknek megfelelően mi minőségi haladáson azt értjük, ha valamelyik állattenyésztési ágon belül a kedvezőbb gazdasági hasznosítást (jobb takarmányértékesítés, magasabb hozamok; jobb minőségű tej, gyapjú, stb.) lehetővé tevő fajták s ezen belül a jobb, kedvezőbb kor és ivar szerinti megoszlás jut érvényre. A tenyészállatok célszerűbb kiválasztása, az apaállat-ellátás kérdései is idetartoznak. S ugyancsak a minőség fejlődésének kérdéskörébe tartozik megítélésünk szerint - a takarmányozás alakulása, amennyiben okszerűbbé válik - ami nyilvánvalóan együtt jár az állomány minőségének javulásával is. Ezeket a szempontokat kell tehát szem előtt tartanunk a továbbiak során."

260 A fenti idézettel maradéktalanul egyetértve elsősorban a négy alapvető állatfaj, a szarvasmarha, a ló, a sertés és a juh állomány községbeli állapotát, helyzetét és összetételét igyekszünk megvizsgálni. 258 Sz. M. L. - Dévaványa közigazgatási iratai 1944. - 27. doboz. - 4632/1944. ikt. számú irat, kelte 1944. április 28. 259 Ennek legérettebb megfogalmazása található KONKOLY-THEGE 1948. - 144-145. p. 260 GUNST 1970. - 308. p. 130