Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

lehetőség szerint lenyomják, már az 1920-as években kartellba tömörültek, és maguk között „pulykakerületekre" osztották fel az országot. Egy-egy ilyen kerületben csak egy kereskedő vásárolhatott. Konkurens hiányában tehát az ő általa diktált árak lettek a mérvadók. A pulykatenyésztő gazdák is védekeztek a kartell törekvéseivel szemben. Amint a kartell megalakult, maguk is szövetkeztek. A dévaványai gazdák alkalmi szövetkezése ebben az évben is visszautasította az először felkínált árakat. Ennek következtében a pulykák kilónkénti ára egy hét leforgása alatt 50 fillérről 73 fillérre szökött fel. A gazdák azonban ezt az árat is kevesellték és a Gazdaszövetségben megindultak a tárgyalások a gazdák és a dévaványai „pulykakerületbe kizárólagos vásárlási joggal beosztott" Waltner-cég helyi, illetőleg kisújszállási megbízottai között. Hosszas és izgalmas tárgyalások után egy Goldscheinné nevű asszony 75 fillért ígért a pulykákért. Ennél magasabb árról hallani sem akart. Már úgy látszott, hogy az ügylet meghiúsult, amikor a Gazdaszövetség vezetősége Hatzlhoffer Ferenc főjegyzőt kérte fel a közvetítésre. A főjegyző közérdekből vállalkozott a tárgyalások folytatásának vezetésére, aminek csakhamar az lett az eredménye, hogy Goldscheinné a gazdák 80 filléres követelésével szemben 78 fillért beígért. A gazdák a felkínált árat elfogadták és kötelezték magukat 3.300 darab pulyka átadására. Alig hogy ez megtörtént, Sági István terménykereskedő, aki eddig szintén a Waltnercég megbízottjaként volt ismert a pulykapiacon, kidoboltatta, hogy 80 fillért ad a pulyka kilójáért. A hír érthető izgalmat keltett a gazdák között. Sokan érvényteleníteni akarták a Goldscheinnéval kötött szerződést, és amikor ez nem sikerült, egyszerűen megtagadták a pulykák átadását. így azután mindkét kereskedő - Goldscheinné is, Sági István is - vásárolták a pulykát. Az utóbbi már több mint 1.000 pulykát vásárolt. Természetesen Goldscheinnéval fennálló kötelezettségének is eleget tett a legtöbb gazda. Az üggyel kapcsolatban Sági István terménykereskedő kijelentette, hogy nem a Waltner-cégnek szállít. Úgy tűnt - legalább is Dévaványán -, hogy a kartell felbomlott. A pulykaeladásra tömörült gazdák alkalmi vezetőségének egyik tagja állítólag 250 pengő „közvetítői" díjat fogadott el a Waltner-cég egyik megbízottjától, ugyanakkor a gazdák megszervezésének irányításában is részt vett. Ezt hallva a gazdák nagyon felháborodtak és árulónak bélyegezték ezt a kapzsi embert.

233 Néhány szót a méhészetről, a méhészekről is kell ejtenünk. Dévaványán 1933-ban összesen 33-an foglalkoztak méhészettel, mégpedig 224 kaptáros és 35 kasos tenyészetben. Ebben az évben összesen 988 kg mézet és 13 kg viaszt termeltek. A meglehetősen csekély hozamnak az volt az oka, hogy Dévaványa éghajlata csak mérsékelten alkalmas a méhészkedésre. Egyedüli „méhlegelők" az akácosok (tarlóvirágra ekkor még nem engedték a méneket és nem is vándoroltatták a méhcsaládokat), de azok is csak a száraz nyárban használhatók mézgyűjtésre.

234 Nagy megtiszteltetés érte Kádár Gyula dévaványai gulyást. Dr. Madarassy Lászlótól

235 meghívást kapott, hogy vegyen részt az Országos Mezőgazdasági Kiállításon és ott a 233 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP 1. évf. 2. szám. - 1933. december 3. 234 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP 1. évf. 5. szám. - 1933. december 14. 235 Dr. MADARASSY László (Kecskemét, 1880 - Keszthely, 1943) néprajzkutató, muzeológus. Eleven esztétikai érdeklődéssel a pásztorművészet különböző ágait vizsgálta, a népi faragóművészet kiváló ismerője volt. 123