Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

Összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy sajnálatos módon a kisgazdaságok üzemi adatait olyan mértékben elhanyagolta a statisztika, hogy azok eredményeit nem volt lehetőségünk részletesen elemezni. Ettől függetlenül a képviselőtestületi gyűlések jegyzőkönyveinek háttér-utalásaiból megállapítható volt a kisgazdaságok megerősödése, eredményeinek növekedése. Ugyanakkor a hivatalos statisztika nem vette figyelembe azt az örvendetes tényt, hogy a községben beindult a szikjavítás. Ebből adódóan jelentős mértékben növekedett a szántóföld és csökkent a silány minőségű rét és legelő területe. E két tényezőnek köszönhetően - ha csupán mérsékelt ütemben is - növekedett a főbb termények termésátlaga. GYÜMÖLCSTERMELÉS A két mezőgazdasági felmérés szerencsére kiterjedt a nagyközség területén lévő gyümölcsfaállományra, azok fajták szerinti kimutatására is (31. számú táblázat). A legörvendetesebb fejlődést vitathatatlanul itt tapasztalhattuk. Nemcsak arányaiban növekedett Dévaványa gyümölcsfaállománya, hanem - amint azt a táblázatból ki is olvashatjuk - szerkezetében is kedvező irányba fordult. Ettől függetlenül nagy átalakulásról nem beszélhetünk a községben, de az igényesebb gyümölcsfajták megjelenése (pl. kajszibarack, őszibarack) az igénytelenebb fajták rovására (pl. szilva, meggy) történt meg. Szembetűnő a diófa állomány 153%-os növekedése, ami a községi vezetés kezdeményezésének a következménye. Az 1895. évi mezőgazdasági összeírás megállapította Dévaványán (31. számú táblázat), hogy gyümölcstermelése viszonylag külterjes volt. A gyümölcsfák több mint felét az alma és a szilva tette ki. A meggyfa részesedése azonos szinten állt a körtefával. A viszonylag sok gondozást igénylő cseresznye alig 2,5%-át tette ki az állománynak. A cseresznye részesedése 136%-kal nőtt a 40 esztendő alatt, de az elsőséget mindenképpen a diófa-állomány növekedése viszi el. Bizonyos vonatkozásokban a külterjesség megmaradt, bizonyítja ezt a szilvafák 86%-os növekedése, de a szilva tekintetében is megindult a piacra termelés. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az országos változás jóval alacsonyabb arányú. Dévaványán már az is a belterjesség irányába való elmozdulást mutatja, hogy a 40 év alatt a gyümölcsfaállomány majdnem egyharmaddal gyarapodott. A tárgyilagosság kedvéért meg kell azonban jegyeznünk azt is, hogy az összeíráskor a gyümölcsfák számának és a kertek arányának a bevallása nem mindig pontosan történt, a többletbevallás elképzelhető. SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS A növénytermesztés a mezőgazdasági termelés egyik alapvető tevékenysége. Termékei közvetlenül - tápanyag, ipari nyersanyag, fűtőanyag, stb. -, vagy közvetve - állati takarmány - az ember alapvető szükségleteit elégítik ki. A növénytermesztés szoros kapcsolatban áll az állattenyésztéssel (egyrészt a takarmánytermelés, az alomszalma, másrészt a trágya termelés vonatkozásában). A növénytermesztés legfontosabb termelési eszköze a jól művelt talaj. 102