Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

A növénytermesztés egyik igen fontos feladata a legmegfelelőbb növényfajok és fajták kiválasztása adott területen a talajviszonyok és éghajlati sajátosságok figyelembevételével (tájtermesztés). Ennek Dévaványa esetében is igen nagy a jelentősége, éppen a nagy területű szikes talajok hasznosítása miatt. Azonban az ezzel kapcsolatos tapasztalat összegyűjtése, elterjesztése hosszú évszázadok eredményeként halmozódott fel és alkalmazásának tudatossá válása is sok időt vett igénybe. Ettől függetlenül nagyon sokáig - még a XX. század első évtizedeiben is - igen nagy küzdelmet folytattak a szikkel, noha erről csak igen silány minőségű termést tudtak betakarítani. Már a XIX. század végén különös figyelmet fordított a vármegye alispánja is arra, hogy a dévaványaiak eredménnyel gazdálkodhassanak, ezért a községben élő kisgazdákat jó minőségű vetőmag küldésével segítette. Részben ez is ösztönözte a magasabb terméseredmények, az értékesebb termények előállítására.

165 Az első világháború első évében ismét részesei voltak egy ehhez hasonló vármegyei vetőmag akciónak. A vármegye alispánja 18.358/1914. ikt. számú leiratában tájékoztatta a községet arról, hogy 1.200 mázsa jó minőségű búza vetőmagot juttatnak a községnek akkor, ha a községi képviselő-testület garanciát vállal ennek kifizetésére. Ezt a község vállalta, így a vetőmagot hitelben kapta meg azzal a feltétellel, hogy a vételárat 1915. szeptember 15-ig 5%-os kamattal együtt kifizetik. A dolog lebonyolítására a képviselőtestület egy öttagú bizottságot hozott létre a főjegyző elnöklete alatt. Tagjai Vad Lajos, Marcsa Ignác, Csatári Zsigmond és dr. Poszvék Ödön képviselők voltak. Az akció nyomán ismét sikerült mintegy 1.000 kat. holdat jó minőségű vetőmaggal bevetni.

166 Két hónap elteltével a főjegyző ismét a képviselő-testületi közgyűlés napirendjére tűzte a mezőgazdaság helyzetének az értékelését. Az 1913-14-ik gazdasági év közepes eredményeket hozott a községben, ám igen szomorú képet festett a következő évi kilátásokról. Elmondta, hogy a határ a Sárréthez tartozik és a tavasz folyamán lehullott sok eső miatt árpát és zabot úgyszólván nem tudott vetni a község lakossága. Kukoricát sem a szokásos mennyiségben vetettek, de azt is tönkretette a szeszélyes időjárás. Eddig abban bíztak, hogy a jövő évi termés nem lesz rosszabb az ideinél, azonban az eső augusztus eleje óta állandóan esett. A Sárréthez tartozó földek túlnyomó részét felszántani, bevetni a legnagyobb igyekezet mellett sem tudták a tulajdonosok. „Határunkban a szántóföld 36.608 kat. hold. Rendes körülmények között őszi búzával be szoktunk vetni mintegy 18.000 kat. holdat. Most viszont november végén még nincs bevetve 7.500 kat. holdnál nagyobb terület, tehát a szántóföldünk mintegy 60%-a nincs bevetve. Ilyen időjárás mellett nincs kilátásunk arra, hogy az ősz folyamán legalább 10%-kal csökkentsük a bevetetlen földek nagyságát. Tekintettel arra, hogy a tavaszi esőzések miatt sem zabunk, sem árpánk nem termett, így a gazdák a tavaszi vetésekhez nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű vetőmaggal sem. Ezek pótlására akciót kezdeményeztünk, de ez sem látszik eredményesnek, mert olyan nagy mennyiségű vetőmag-igényt jelentettek be, amelynek biztosítása nem látszik kivitelezhetőnek." - ismertette a főjegyző. Ezért azt javasolja, hogy a vetőmag értékéért vállaljon felelős165 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. 1892-1899. - 2. kötet. - 104/1897. kgy. szám. - 1897. szeptember 14. 166 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. 1914-1917. - 6. kötet. - 87/1914. kgy. szám. - 1914. szeptember 15. 103