Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

Mind a sárga-, mind a görögdinnye jellegzetesen a kisgazdaságok terménye, ezért Devaványán is főleg az 50 kat. hold alatti gazdaságok termelték kisüzemi módon és színvonalon. A seprőcirkot egyaránt termelték a mezőgazdasági üzemek: főterményként inkább a nagyüzemek, míg melléktermékként inkább a parasztgazdaságok. A kapások a vetésterület 25-33%-át foglalták el, ami azért nem egyenletes növekedést jelentett. IPARI ÉS KERESKEDELMI NÖVÉNYEK Meg kell jegyeznünk, hogy az eddig tárgyalt növényektől nem annyira a művelési technikában, illetve a termelés módjában különböztek, hanem felhasználásuk formájában. Devaványán a termelésük a statisztikai adatok tükrében nagyon rapszodikusnak tűnik. Az általuk igénybe vett szántóföld területe is változik, bár emelkedő tendenciát mutat. A repce vetésterületét mindössze három esztendőben szerepeltették, a terméseredményről nincs értesülésünk. A lent inkább magnak termesztették, amelyet 1929 után kezdtek termeszteni országszerte. Tulajdonképpen ezzel indult meg az olajmagtermelés Magyarországon.

163 A len termesztését elsősorban a nagybirtokok végezték Devaványán, de a paraszti birtokokban is - pl. Dékány Sándor és Debreczeni Dénes gazdasága

164 megtaláljuk. A kender termelése a községben jelentéktelennek mondható. A mák termőterülete is rendkívül ingadozó, termelése a vizsgált időszakban inkább csökkenést mutat. A két világháború közötti időszakban elterjedt növény a napraforgó. Devaványán általában mellékterményként termelték, ezt még a statisztikában sem szerepeltették. Feltehetőleg a mezőgazdasági kormányzat ösztönző hatására - amelybe már a háborús időszak gazdálkodásának irányítása is szerepet játszott - 1943-ban találjuk az első adatot a napraforgó főterményként való termesztéséről. Feltételezésünk szerint ugyancsak a háborús gazdálkodás eredménye az, hogy 321 kat. holdon termesztettek ricinust. S ZÁLASTAKARMÁNYOK A szántóföldi növénytermelés egyik legjelentősebb csoportját alkotják a szálastakarmányok. A szántóföldből elfoglalt területét tekintve is a harmadik helyen szerepel országosan. Devaványán az 1930-as években egyre növekszik a területe, de még így sem érte el a szántóföld 10%-át, pedig az állatállomány istállózó eltartásának egyik legfontosabb alapját képezte volna. Mint arra már a művelési ágak elemzése során utaltunk - a szálastakarmány termelése éppen az állattenyésztés gazdaságossága szempontjából szükséges lett volna. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra is, hogy a községben a nagy mennyiségben termelt tavaszi árpa szalmáját és a kukoricaszárat is használták állatok etetésére. ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK Devaványán jelentéktelen területet foglaltak el, bár növekvő tendencia olvasható ki a számsorból. Valójában csak Dévaványa és környékének az ellátására termeltek. 163 GUNST 1970.-236. p. 164 Országos mezőgazdasági címtár, 1937. - 5. kötet. -404-610. p. 101