Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Kókai Magdolna: Adatok a Jászság születés körüli szokásaihoz és hiedelmeihez

A gyermekágy ideje alatt is jó néhány tiltás élt, amelyet be kellet tartani az anya és a csecsemő védelme érdekében. Nézzünk néhányat ezek közül. Naplemente után nem önthettek ki a gyermek fürdővizét, nehogy megrontsák.

25 Amíg be nem mutatta az anya a csecsemőt a templomban, nem volt szabad kimennie, mert megrontják mindkettőt. A pelenkát, illetve a babaholmikat tilos volt éjszakára kint hagyni a szárítókötélen, mert különben megronthatták a csecsemőt. Nem volt tanácsos a lámpát éjjelre eloltani, mert kicserélik a gyereket. Ördög vagy boszorkány viszi el.

26 Nem volt szabad a pici feje fölé állni, „mert akkor fölfelé néz. Úgy mondták, hogy vigyázz, mer felakad a szeme!,, (Bobák Antalné Faragó Teréz, szül. 1916.; róm.kat; lakhely: Jászárokszállás) A csecsemő egészségét, szépségét célzó analógiás eljárás volt, amikor - általában - a nagymama egy szép piros almával, vagy tojással „megkerekítgette" a baba arcát; hogy olyan gömbölyű legyen mint a tojás, és olyan szép piros mint az alma. Témámat az utóbbi két évben a szentandrási, és az adattári gyűjtések mellett sikerült levéltári adatokkal is kibővítenem. A Jászkun Kerületek büntetőper anyagában kutakodva rábukkantam néhány - XIX. század közepi - magzatelhajtási perre. Részletesen öt - két kiséri, egy dózsai, egy fényszarui, és egy árokszállási - peranyagot sikerült átnéznem. Mind az öt esetben részletekbe menően leírják a bűncselekmény körülményeit, mindezt kiegészítve a vádlottak önvallomásával, az orvosi és bábái véleménnyel, az ügyészi vádés az ügyvédi védőbeszéddel, valamint az ítélettel. Egy esetben felmentést kapott a vádlott, az árokszállási eset vádlottját pedig felfüggesztették. Amennyiben érett, illetve koraszülött elveszejtéséről volt szó, az ügyész halálbüntetést kért. A Jászkun Kerületi Törvényszék azonban - az általam vizsgált esetekben - enyhítette az ítéletet. A kiséri Czifra Zsófiát, miután bebizonyosodott, hogy nem szándékosan ölte meg gyermekét, de mégis „- őtet igen vétkes gondatlanság terheli és annál fogva új szülöttje halálát okozónak méltán tartatik - ezen okon elkövetett vétkéért érdemlett büntetésül, befogattatásától számítandó, s hetenként, két napi vízen kenyéren, való böjtöléssel eltöltendő három évi szabadságra ítéltetik"

27

. Ezen felül ki kellett fizetnie a tanúk napidíját, és beszállításuk fuvarköltségét is. A másik, 1853-ból származó - ugyancsak kiséri - peranyag egy bizonyos Bendő Judit esetét tárgyalja. A nő önvallomásából kiderül, hogy a vele együtt utazó özv. Bendő Andrásné ajánlatát - miszerint megszabadítja terhétől - elfogadta. S ahogy az orvosi véleményben olvashatjuk, „az őtet megkente, erre a szülőrészekbe ujjai hegyével benyúlt, mire majd valami nedv folyt ki a szülőrészeiből, s rá hascsikarást is érzett és másnap éjjel nagy fájdalommal és vérfolyás között idétlen méhgyümölcsét letette"

28 Az orvosi véleményből az is kiderül, hogy a magzat három hónapos volt. Az anyát egy évi, segítőjét fél évi börtönbüntetésre, valamint az élelmi költségek megtérítésére ítélték. Számomra a legérdekesebb az árokszállási Szepesi Ferencné Bódis Anna pere volt. Ugyanis igen szokatlan körülmények között zajlott le a - később tisztázott - gyermekveszejtés. A történet a következő: Bódis Anna 1850. nov. 18-án éjjel két óra tájban „lakodalma alkalmával férjével a padlásra feküdni menvén, ott a mint férje előbb elaludt volna, később a nevezett nő is elálmosodván elaludt, s valami egy órai álom után mintha 25 Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése, JMA. 155-79. 26 Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése, JMA. 155-79. 27 Jászkun kerületi büntetőperek, 1840.32.1.15. 28 Jászkun kerületi büntetőperek, 1853.39.4.12. -95-