Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)
Kókai Magdolna: Adatok a Jászság születés körüli szokásaihoz és hiedelmeihez
Te, te, te, Laci, mit csinász? De akkor mán én odakaptam. Ezer maratt ott a helye a féjin egy ősz hajtincs — Magdi lyányomnak. Agón vót olyan is, hogy egy asszonnyal jáccott az ura, fogott egy egeret, oszt a nyakába hajította, oszt a gyereknek ugyanott maratt a helye." (özv. Móczár Lászlóné Gulyás Erzsébet, szül. 1917.; róm. kat; lakhely: Jászárokszállás) A megkívánáshoz fűződő néphit ma is élő, országszerte közismert, így vidékünkön is. Lényege, ha egy várandós asszony valamit megkíván és abból nem ehet, akkor annak káros következményei lehetnek. 5 Arra a kérdésre, hogy melyik félnek árt, ha az anya nem kapja meg a kívánt ételt, a válaszok megoszlanak. Néhány adatközlőm szerint az anyának árt, mások szerint a babára nézve veszélyes a terhesség 2. szakaszában. „Az anya mekkívánnya, a gyerek meg meghal, ha nem kapja meg. Félidős korátú veszélyes vót, ha nem kapta meg az anya. " (özv. Móczár Lászlóné Gulyás Erzsébet, szül. 1917.; róm. kat.; lakhely: Jászárokszállás) „Én nem vótam kíváncsi természetű, ettem amit más. Inkább az anyának árt, ha nem kapja meg, mer hányt, meg rosszú lett. " (Móczár Sándorné Jakus Jusztina, szül. 1906.; róm.kat.; lakhely: Jászárokszállás) A szülés menetét - amint már fentebb is említettem - nagyrészt a reális cselekmények jellemezték. Esetenként azonban néhány mágikus eljárást is végeztek. Egy jászdózsai adat szerint a fájdalmak enyhítésére a szülő nő feje alá olvasót tettek. 6 Egy árokszállási adatközlőm visszaemlékezése szerint pedig: „vajúdáskor megszentelték szenteltvízzel a szoba sarkait, a baba és az anya helyit", (özv. Móczár Lászlóné Gulyás Erzsébet, szül. 1917.; róm. kat. lakhely: Jászárokszállás) A méhlepénnyel végzett mágikus eljárásra egyetlen példát találtam, amelyet beszámolóm elején már részletesen leírtam. Sok érdekes adatra bukkantam Dr. Orbay Antal jászkerületi főorvos, 1874-ben Győrött a Magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésén tartott: „Népgyógyászat és kuruzslás a Jászságban" című előadásában. Ebben a főorvos beszámol azokról a népi gyógymódokról és kuruzslási eljárásokról, amelyekkel tizenkilenc éves pályafutása alatt találkozott. Számos népi praktikát ír le, melyet a kuruzslók alkalmaztak az embereken a születéstől a halálig. A „Szülés- s csecsemőkor „ című pontban megemlíti - többek között - azt a szokást, mely szerint ha leánygyermek született a bába rögtön megmosta azzal az „aludt, sűrű vérrel, mely szülésközben az anya szülőrészeiből kiömlött" 7 . Tette ezt azért, hogy a leánygyermek „tiszta arcú, finom fehérbőrű, szeplő s bibires nélkül legyen" 8 . Amennyiben a „nehézszülés alatt a fej daganat jó nagyra megnőtt és szinte formátlan a gyermek feje, igyekszik is azt azonnal helyre nyomkodni, még pedig oly erővel s erőszakkal, hogy nem egyszer kékült el a gyermek feje, s áldozata lett az ügyetlen kézfogásnak" 9 . Beszámolójában elítéli ezeket - az egyébként okleveles - bábákat, akik ily módon „a népgyógyászat és kuruzslásnak úgyszólván közvetett eszközlői, vagy terjesztői" ° . Nehezményezi, hogy „még az intelligentia is, sőt a törvényszékbírák is 5 Kertész J.; 1989.25. 6 Gulyás É.; 1973. 124. 7 Magyar orvosok és természetvizsgálók...; 1875. 278. 8 Magyar orvosok és természetvizsgálók...; 1875. 278. 9 Magyar orvosok és természetvizsgálók...; 1875, 278. 10 Magyar orvosok és természetvizsgálók...; 1875. 278. -91-
