Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Füvessy Anikó: Újabb adatok a tiszafüredi nyergekről és változásvizsgálatok a díszítményrendszerben

mettás levél-, esetleg szegfűhöz hasonló virágfüzérek, melyek a 19. század második felétől a füredi fazekasok mintakincsében is gyakoriak.

21 Az ilyen díszesebb példányoknál a szereléshez szükséges lyukak és vésetek alatt is folytatódik a minta, míg az egyszerűbb nyergeknél ennél a résznél klasszicista indasorba vagy kettős vonalakból kialakított és különböző módon díszített körökbe építik be a szereléshez szükséges elemeket.

22 A korai daraboknál, melyet az első kápa meredek állásáról is felismerhetünk, a kapafejtől eltekintve minden ornamenst a régi technikával - ékrovás, mélyített faragás, beütés - alakítanak ki. Jó példa erre a füredi múzeum 1820 körül készített nyerge, ahol a kápafejet ékrovásos keret, ebben pedig domború palmettás indasor díszíti. Alatta mélyített félkörben egyszerűbb beütött félkörökből álló minta. Ezeknél a korai daraboknál még a kápafejeken nem virágábrázolás, hanem csak palmettás indák fordulnak elő, és a szereléshez szükséges lyukak, bevágások díszítése is itt a jellemzőbb. A kápafejen úgy tűnik, hogy az élethűbb virágábrázolások a reformkor végétől jönnek divatba. Sok esetben ezt a népművészet kiszínesedésével összefüggő piros, ritkábban piros-fekete festés egészíti ki.

24 A kápafejeket egy nagy kinyílt virágtányér, más esetben két összeérő fél vagy egész virág, ritkábban S alakban hajló száron ülő virágbimbó díszíti.

25 A mélyített hátteret sűrű, apró tüszúrások vagy igen kis átmérőjű körök töltik ki, mintegy utalva a minta ősibb voltára, a honfoglaláskor fém tarsolylemezei ornamentikájával való rokonságra. A két kápafejen (mivel méretük eltért) csak hasonló vagy egymással harmonizáló díszítményt helyeztek el, de a korai daraboknál a mintakincsben és technikában is jelentős eltérések lehettek. Pl. első kapán domború faragás, hátsó kapán ékrovás és beütött dísz. A díszesebb példányok kápafejének alján egyszerűbb kivitelben a fejen lévő minta is megismétlődhetett, de arra is van számos példa, hogy igen egyszerű beütött dísz található csak rajtuk. A gyűjteményekben néhány magyar típusú csontosnyereg is található. Ezeknek a nyergeknek néhányáról László Gyula feltételezi, hogy Tiszafüreden készültek, de ezt dokumentumokkal, illetve stílusban Füredhez köthető ornamentikával nem lehet bizonyítani. A 19. század végétől a füredi nyergesség is hanyatlott. A kárpátalji és nyugat-erdélyi megrendelések száma is fogyott, így az I. világháború végére a nyergesek munkájukkal fel is hagytak. Az utolsó három nyerges: Kuli Mihály, Gyöngyösi István és Nyerges Nagy József volt, mindhárman nyergesdinasztia tagjai. Kuli Mihály 1921-ben készítette az utolsó nyerget, melyet Horthy Miklósnak ajánlott. Ugyanekkor a régészeti egyletnek is ajándékozott néhány díszfaragással ellátott, festett nyerget. Ezeken gyengébb kivitelben a 19. század második felének mintakincse található. Milyen változásokat tapasztalunk a nyergek díszítményében? Mivel ezek a nyergek az esetek nagy többségében nem datáltak, példányai pedig a műkereskedelem közvetí21 DM V.77.68.1., NM 56.32.1., KPM 97.25.1. 22 MgM 65.1427.1., MgM 62.634.1., NM 61.27.4., DM V.77.68.1., KPM 56.9.1. 23 KPM 56.9.1. 24 DM V.77.68.1., MgM 66.569.1., MFM 52.120.1., MFM 52.2405.1., HM 92.62.1., MMM 52.2705.1., GYINM 66.4.1., GYINM 70.369.1. 25 MgM 62.891.1., MgM 69.3.1., NM 68.19.81., NM 67.117.2., NM 16672., Oláh Lajos gyűjteménye (Kunhegyes) DaM 69.271.1. -75-