Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Füvessy Anikó: Újabb adatok a tiszafüredi nyergekről és változásvizsgálatok a díszítményrendszerben

kápa, különösen annak feje. A kapák szélét cifrázóvassal beütött mintasorok szegélyezték, melyek közül a rozmaringos és a körminta, ezt folyóvirágnak is nevezték, volt a legnépszerűbb. Ezeket a sormintákat egy vagy két sorban párhuzamos, mélyített vonalak közt helyezték el. A „V" alakú cifrázóvasat a rozmaringos sor kialakításakor használták fel, a folyóvirágot küllős szélű kettős koncentrikus körsorból képezték. Használták ez utóbbi minta felét, illetve a cakkos szélű félköröket is. A cifrázóvas segítségével a faragásnál sokkal gyorsabban lehetett díszíteni, több olyan fanyereg is van, melyen csak ezzel a technikával alakították ki a díszítményt. Másoknál a kápa alsó részén található beütött, igényesebb díszítés, mely két-négy nagyobb méretű kinyílt virágtányérból és összekötő, geometrikus díszítményből áll. A legszebb minták domború faragással a kápafejekre kerültek. Ez a fanyergek legdíszesebb része. A kápafej alakja szinte kínálja az ornamentika számára a kerek vagy ovális, általában kinyílt virágtányér-ábrázolást, melyet palmettás, erősen stilizált leveles ágak öveznek. A nyergesek a virágábrázolástól ritkán tértek el, ezek a nyergek nem is számítanak tipikusnak, egyéni megrendelésre készülhettek, melyre díszes monogramjuk és évszámuk utal. Ilyen a legkorábbi datált fanyereg is, mely 1786-ban készült és a Bozsó-gyüjteményben található. Ennek kápafején viaskodó állatok (oroszlán és kígyó) található. Ennek, illetve az ebbe a típusba sorolható nyergek nagy részének faragótechnikája kiműveltebb és aprólékosabb, mint a népiesebb jellegű tiszafüredieké. Vélhetően már központban készültek, melyre kiskunsági és attól délre fekvő helyeken (Szeged, Hódmezővásárhely) való előfordulásuk utal. Világosan felismerhető ez a típus két címeres (1837, 1840) és két kétfejű sassal díszített (1809, 1840) nyeregnél, melyek kanalának alján az évszám, a másik kanál alján pedig a tulajdonos monogramja található

17

. Kapájuk alját domború, igen míves girland díszíti, faragásuk minden eleme jobban kidolgozott, mint a tiszafüredieké. Cifrázó vasuk is eltérő. A címerábrázolás - három halmon kettős kereszt, koronás változatban - némi időkéséssel, erősen átfogalmazott megoldásban Tiszafüreden is megjelent. Címerpajzsa szabályos kör, tetején koronára utaló hosszabb, cakkos szélű faragással. A pajzs középtengelyéről két oldalra csigavonalú palmettás inda ágazik le, ugyanez a mintaelem a címer alján befelé fordulva virágszálként zárja le a kompozíciót. A kápa kerete is az átlagosnál díszesebb, nem beütött mintasor, hanem vésett vonalak között palmettás csigavonal övezi az egész kápaszélt. A nyeregdeszkát ékrovás, párhuzamos kettősvonal és félkörök szegélyezik. A faragást egyes helyeken (ékrovás, párhuzamos vonal) pirosra festették. Tulajdonosa módos telkesjobbágy leszármazottja volt, készítését az 1860-as évek elejéhez kötik, készítőként az utolsó nyergesmester nagyapját, Kuli Mihályt jelölték meg.

18 Ez a nyereg a füredi darabok azon ritka csoportjába tartozik, ahol a kapák szélét nem beütött, gyorsabban kialakítható mintasor díszíti, hanem mélyített és domború faragás. A mélyítettnél vésett klasszicista indák, csigavonalak, a kápa alján pedig kinyílt vagy félvirágok a tipikusak.

19 Gyakori az a megoldás is, hogy kettős mélyített vonal végén beütött fél vagy egész virág található, a vonalak fölött pedig koncentrikus körsor.

20 A mívesebb domború faragások indasorba rendeződő élethűbb kétszirmú virágok, pal17 NM 37281, TJM 63.48.1., HM 94.120.1., MgM 68.171.1. 18 KPM 97.25.1. 19 MgM 62.634.1., KPM 97.25.1. 20 NM 60.108.9., MgM 66.569.1., DM V.63/1925. -74-