Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Füvessy Anikó: Újabb adatok a tiszafüredi nyergekről és változásvizsgálatok a díszítményrendszerben

termékeit vásárolhatta. A vásárlók a füredi nyergekkel lehettek elégedettebbek, ha a XVIII. század utolsó harmadára a füredi nyereg vált országosan ismertté. A füredi nyergesek a reguláris hadsereg részéről is kaptak megrendeléseket; a Habsburg-uralkodók kisebb-nagyobb szünetekkel 1815-ig szinte állandóan háborúztak. Európa egyes országaiban a huszárezredeket magyar módra szerelték fel. A felszerelési tárgyak között már a XVI. században említés történik a huszárnyeregről, de ez a nyereg még a Rákócziszabadságharc idején sem volt egységes, magyar vagy katonanyerget, török és német nyerget egyaránt használtak. Van adat a kocsis- továbbá a pajzánnyereg (egyszerű falusi nyereg) használatára is

13

. A nyereggyártás történetében a fordulópont a XVIII. század elején következett be. Ekkor a huszárezredek ruházatát és felszerelését is szabályozták, melyben egységes nyeregtípusul a magas kápájú magyar baknyerget írták elő.

14 A nyergeseknek, ha a hadseregtől megrendelést akartak kapni, ezekhez az előírásokhoz kellett alkalmazkodni, így pl. a XIX. század elején elrendelték, hogy a nyergek első és hátsó kapáját patkó alakú erősítővassal kell ellátni. 1832-től a balesetveszélyre hivatkozva a huszárnyergeken már első kápafejet tilos volt kialakítani. 1868-tól pedig a monarchia huszárjai csak olyan nyerget használhattak, melynek kapái nem fából, hanem öntöttvasból és kápafej nélkül készültek

15

. Ez utóbbi módosításhoz a füredi nyergesek már nem tudtak alkalmazkodni, a hadiipar szállítói közül kiszorultak. A nyergesmühelyek létszáma jelzi is ezt a változást. Míg 1854-ben 14 műhely működött Tiszafüreden, 1884-ben már csak ötöt tartottak számon 6

. A hadsereg rendelésére készített fanyergek mint tömegtermékek, díszítetlenek voltak. Ilyen az egyik magángyűjteményben lévő, 1852-es évszámot viselő nyereg. Az irreguláris hadtestek felszerelésekor is dísztelen, vagy csak beütéssel díszes, esetleg kápafej én egyszerű faragvánnyal ellátott nyergeket készítettek. Más volt a helyzet az alacsonyabb tiszti vagy altiszti fokozattal rendelkező huszárok, illetve a nemesi felkelések résztvevői esetében. A nyergeseknek nagyobb szakmai kihívást jelentett a magánemberek számára készített nyereg. Egy 1800-as jászalsószentgyörgyi kimutatás az irreguláris huszárezred felszereléséről tartalmaz adatokat. Számunkra ez annyiból érdemel figyelmet, hogy a kiadott nyergeken lévő monogramok egy kivételével a tulajdonos nevével egyeztek meg, mely arra utal, hogy a jászkun kerület településein a férfiaknak legénykoruktól általában saját nyerge volt. így lehetett ez más települések jobbágyi jogállású személyeinél, de a pásztorok egy részénél is. Mindez biztos piacot nyújtott a nyergeseknek. A fanyereg első és hátsó, fejjel (kanállal) ellátott kapából, a ló hátára simuló két nyeregdeszkából állt. A kapákat a farbőr tartotta össze, ez szolgált az ülésre. A farbőrt és a nyeregdeszkákat vékony szíjfonatok erősítették egybe. A nyeregdeszkák puhafából, általában nyárfából, a kapák kétágú keményfából (dió-, körte-, de leginkább bükkfa) készültek. Az egyes alkatrészeken eltérő faragótechnikákkal alakították ki a díszítményt. A nyeregdeszkákon a régiesebb körbefutó ékrovás, egyszerűbb mélyített, klasszicista indákat felsorakoztató faragás található. A nyeregdeszkáknál jóval díszesebb volt a 13 AjtayE., 1936. 58. 14 AjtayE., 1936. 86. 15 László Gy., 1941. 106., 86. 16 Palugyay I., 1854. 414.; HML Letétek 2088., HML Alispáni iratok 2486/1890. -73-