Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Füvessy Anikó: Újabb adatok a tiszafüredi nyergekről és változásvizsgálatok a díszítményrendszerben

gyes (1740-1786) a XVIII. században huszárezredei felállításakor szintén a füredi nyergesek szakértelmére támaszkodott

8

. A külföldön végzett munkáról a családi hagyományokból Kuli Mihály is értesült, akinek nagyapja a XIX. század utolsó harmadában szintén megfordult Németországban

9

. Ezek az adatok mind azt bizonyítják, hogy a XVIII. század második felétől valóban országos hírnévre tett szert a füredi nyereg, sőt a huszárság révén - főleg a német nyelvterületen - Európa más országaiban is ismerték és kedvelték. A nyergesek a legősibb magyar iparosok közé tartoztak. Általában szíjgyártók is voltak, bár az Alföldön a két mesterség gyakran különvált. Magyarországon sok helyen készítettek fanyerget. Céhes keretek között a XV. századtól a céhek ipartársulattá való átalakulásáig a történeti Magyarországon önálló vagy más mesterségekkel egyesült formában 73 nyergescéhről van tudomásunk

10

. Ezek közül azonban csak a füredi és az igmándi nyergek voltak közismertek, bár a rimaszombati nyereg is jó hírű lehetett, ha 1857-ben Ferenc József magyarországi látgatására egy itteni mesterrel készíttettek díszes nyerget az uralkodónak. Vajon mikortól számolhatunk a füredi nyereggyártás jelentősebb kiterjedésével? A XVI-XVII. században többször is elnéptelenedő Tiszafüreden a lakosság termelő tevékenysége nem lehetett zavartalan. Csak a Rákóczi-szabadságharc után normalizálódott a helyzet. A földesurakkal kötött, a szabadabb jogállást biztosító szerződés mentesítette a füredieket a jobbágyi kötöttségek nagy részétől, mely a szabadabb mezővárosi fejlődés alapjait teremtette meg. A XVIII. század közepén elnyert mezővárosi rang és a hozzá kapcsolódó négy országos vásár a kisiparok megerősödésére is kedvező hatást gyakorolt. Tiszafüred jellegének megfelelően elsősorban az állattartáshoz kapcsolódó mesterségek teljesedtek ki; a csizmadia, varga, szűcs, kovács, kötélgyártó ipar, de erősödtek a főként ártéri erdők anyagára épülő faipari mesterségek is (asztalos, kerékgyártó, ács és nyereggyártó). A füredi nyereggyártásról a XVIII. század elejének Heves megyei árszabásai még nem tettek említést. A konkrét településekhez köthető nyeregfajták közül csak a Bars megyei verkapolait említették meg

11

. 1741-ben Heves megyében a lovas katona felszerelésekor 1 forint értékben csak a puszta nyerget szerepelt.

12 Feltételezzük, hogy a füredi nyergesség történetében - összefüggésben az örökösödési háborúkkal - ennek és az ezt követő évtizednek volt meghatározó jelentősége. Mária Terézia 1741-1762 között a huszárezredek számát háromról tizenegyre növelte. A jelzett időben irreguláris csapattestek is alakultak, melyben a jászkun kerületek tették a legnagyobb erőfeszítéseket. A jászkunok a lovak felszerelésében a környező települések kisiparára is építettek. A korabeli céhdokumentumok alapján szervezett nyereggyártással a térségben Tiszafüred mellett csak Kiskunhalason (bognár-, kovács- és nyereggyártó céh) és Debrecen-Hajdúböszörményben (szíj- és nyereggyártó céh) számolhatunk. A Jászkunság nyeregvásárlásaiban Tiszafüredre és Kiskunhalasra támaszkodhatott. A Nagykunság és a Jászság a füredi, a Kiskunság pedig leginkább a halasi nyereggyártók 8 Pettko-Szandtner A., 1931. 211. 9 László Gy., 1941.96. 10 Éril. (szerk.) 1975. 11 HMLIV-l/b/18. 12 Szederkényi N., 1893. IV. 225. -72-