Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Szabó László: Lükő Gábor egy elfelejtett tanulmánya a román kolindákról

mert, mint szó szerint írja: Egy anya nevelt bennünket, egyazon gügyögésekkel becézgetett bennünket a bölcsőben, s most mi is önkéntelenül ezt a hangot használjuk, ha csecsemőkkel találkozunk Ázsia volt közös édesanyánk... így teremti meg a magyar író hagyományok és támpontok nélkül ezt a költői világot, mely szomszédunkban örökség képpen él mindmáig: Eszak-Azsia ősi mitikus világát... A román nép sosem járt keleten, mégis őrzi most e keleti hagyományt, mely bizonyosan tulajdonunk volt nekünk is, de mi csaknem nyomtalanul elvesztettük A cím, a mottóként kiragadott négy Ady-sor nem véletlen. Tudatos, de szokatlan a tudományban, mint ahogyan szokatlan az utószó írójának gondolatmenete is. 0 az egységet keresi a kultúrában, egy olyan rendszert, ami hajdan teljes volt. S ezt a szemléletet, az Érmindszenten született Adyban, az ő költészetében véli fellelni, úgy, hogy a magyar-román kultúra összefüggését is hangsúlyozza. Érmindszent ugyanis vegyes nemzetiségű falu, ahol Adyt érhették gyermekkorában ilyen hatások is. Igaz, hogy elöljáróban néhány sor után ezt írja, midőn több, a magyar néphitben és Adynál is előforduló témát mutat be röviden: Érdekes találkozásai ezek a magyar és román nép költői kifejezésének, de nagyon hézagosak. Merész föltevésnek látszik egyelőre, hogy a regősénekek valamikor a román kolindához hasonló ép és teljes mítoszokat tartalmaztak. Ady költészetében sokkal gazdagabban jelentkezik a román mitológia. De hátha csakugyan a román népköltészetből merítette Ady idevonatkozó témáit, képeit, kifejezéseit? Ha meggondoljuk, hogy szülőfalujának, Ermindszentnek a lakossága nagyobbik felében román, feltehetjük, hogy a román népköltészet nélkül Ady sem lett volna azzá, akivé lett. Merésznek mondható okfejtés ez, másfelől a tudományban teljesen szokatlan. Ám akármilyenek is a gyökerek - mert ennek kutatására is felhívja a figyelmet -, Ady összegző, korszakot lezáró és újat teremtő költő, s belőle kiindulni, az ő szimbolikáját, képeit, gondolatait elemezni a néprajz számára is tanulságos (legfeljebb szokatlan) lehet. Az összegzés, a kultúra egységének keresése mindkettejüknél természetesen találkozik, s meggyőző az az impozáns címsor és utalások a magyar-román mitológia egységére, ami ezt követi. Ezeket a verseket, illetve címeket nem részletezzük e helyen, el kell az egykor 1500 példányban megjelent kiadványt olvasni Ady kötetével a kezünkben. De másik nagy művészünkre is felhívja a figyelmet, aki azonos lelkiségü és szellemiségű volt. Bartók Béla maga gyűjtötte a Cantata profana román szövegét, a szarvassá változott fiúk történetét, s tette a XX. század egyik legremekebb művévé. Ebben is a román-magyar kultúra jelentkezik egységben. Innen kiindulni, s keresni egy hajdani egységet a nép kultúrájában szokatlan ugyan, de mégis reményteljes. A szétszedett óra összerakható, még akkor is, ha nem tudjuk, hogy mennyire szedték szét, mennyire volt tudatos az egész folyamat. Lükő Gábor Komáromban született. Valószínű, hogy innen az érdeklődés a Csallóköz iránt, ahol rokonságot vél felismerni - erre bizonyítékokat is hoz - a moldvai, román és magyar folklór között, bekapcsolva Sebestyén Gyula megfigyeléseit a regős énekekről. Ez azt bizonyítja, hogy a magyar töredékek, illetve teljesebb egységek rokonok az erdélyi magyar, székely s román (Kárpátokon belül és kívül) élő hagyományokkal. Töredékeket, motívumokat vet össze, de nem prekoncepcionálisan, hanem az anyagból kiindulva. Ezt követi a Nap, a Hold, a Szél, a Katángkóró, a Holló, a Viharmadár, a Halál mitikus küzdelmeinek, kapcsolatainak elemzése, amelyre itt nem térhetünk ki, mert egyrészt ez nem fér írásunk keretébe, másrészt nem vagyok eléggé felkészült ennek megítélésére. -53-