Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Szabó László: Lükő Gábor egy elfelejtett tanulmánya a román kolindákról

Szabó László Lükő Gábor egy elfelejtett tanulmánya a román kolindákról Ki is Lükő Gábor? Az 1980-ban megjelent Magyar Néprajzi Lexikon III. kötetében ezt írják róla, s ekként tartja számon a magyar néprajztudomány: „Lükő Gábor (Komárom, 1909—): ny. múzeumig, etnográfus. Tanulmányait a bp.-i és a bukaresti egy.-en folytatta, doktorátust szerzett (1936), majd egy.-i magántanár lett (1946). A debreceni Déri Múz. munkatársa (1937-45). 1950-1970 között a gyulai, bajai és kiskunfélegyházi múz.-ok ig.-ja, ill. munkatársa. Szűkebb kutatási területe a népzene, népköltészet és népművészet formai elemzése és K-európai összehasonlítása. Cikkei jelennek meg a hazai és külföldi folyóiratokban. F.m. A moldvai csángók I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsághoz. (Bp. 1936), A hortobágyi pásztorművészet (Debrecen, 1940), A Magyar lélek formái (Bp. 1942)."' Az 1980-as évek elején alkalmam volt Lükő Gábori Kiskunság régi képfaragó és képmetsző művészete című jelentős művéhez utószót írni, mert - s ez jellemző tudományunk Lükő Gáborról való megítéléséhez - csak így jelenhetett meg többévi hányattatás után. Ekkor majd egy évig tanulmányoztam életművét. Lükő Gábor nem az, akinek a lexikon írja, s akinek hiszik. Az életrajzi adatok sincsenek teljesen rendben, hiányzik belőle két fontos adat, ami munkásságának kulcsa. Az egyik, hogy Karácsony Sándor habilitálta egyetemi tanárrá a „pedagógia folklorisztikus alapjai" tárgykörben, kinevezte az általa alapított Társaslélektani Intézet igazgatójává. A másik - persze minden lexikon szűkszavú -, amit meg kellett volna említeni, hogy a bukaresti egyetemen Gusti, D. tanítványa volt. A lexikonok általában nem minősítenek. Itt azonban van egy annak felfogható rövid mondat, amelyben értékítélet is van. S ha ezt nézzük, nemcsak az említett fontos tények maradtak el, de már semmi sem jó. Az a mondat, amelyben értékítélet is van, így szól: Szűkebb kutatási területe a népzene, népköltészet és a népművészet formai elemzése és K-európai összehasonlítása. Ehhez jön még három valóban jelentős mű felsorolása, a csángó monográfia (sajnos csak az első kötet, amelyet ugyan az MTA támogatott, de apai pénzügyi segítség -47-