Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)
Bellon Tibor: A Tisza-térképek tanulságai
Vencsellő határában, a Tisza egy nagy hajlatában a Száraz erdő terminussal találkozunk. (OL S 11.164/1, 1785) Csetfalván Nagy Erdő név fordul elő, (OL S 12.div.XI . 126.) míg Szeged alatt, szemben a Boszorkány szigettel, Boszorkány égető erdő földrajzi nevet rögzít a térkép. (OL S 12.div.XI . 126. 1787) Kenézlő határában Sylva Káposztásszeg, Sylva Bodzás, Sylva Füzes nevek olvashatók. (OL Sil, 561, 1815) Az első minden bizonnyal a folyó mentén lévő káposztáskertek nevét őrzi, míg a másik kettő az erdő jellegzetes növényére, a bodzára és a fűzfára utal. A Bodrog és a Tisza találkozásánál, Tokajjal szemben nagy füzes erdő (Salicetum) terpeszkedik. (OL Sil. 1129, 1780) Máshol a Füszfás rét név mögött a megváltozott művelési rendre gondolhatunk, vagy csupán arra, hogy a ligetes réten fűzfák nevekedtek. A Tisza kanyarban, Zsurknál Füzes lesznye földrajzi név él. (OL S 12. Div. XIII. 612, 1830) Vásárosnaménynál Nyáros, Kisarnál Nyarfas Uszturo névvel találkozunk. (OL S 12. Div. XI. 126.) Több helyen jelzi a térkép a táj legértékesebb fáját, a tölgyet: Sylva Qercus, (Nagyszőlős, Bustyaháza) vagy Körtvélyesnél: sylvae juvenes Qercus (fiatal tölgyes) néven őrizte meg a térkép. (OL S 11. 1105:1, 1777) Az Ecsedi láp Tiszához közel eső vidékén is találkozunk Tölgyes földrajzi névvel. (OL S 12. Div XI. 80:1.) A Tisza vizével rendszeresen elárasztott Nagysárrét egyik szigete is nyilván az ott növő fáról kapta a Szilas sziget nevet. (OL S 11. és 114/a, 1777. 1773) Szillas van Tokaj- Tímár térségében is. (OL SÍI. 1129. 1780) Különösen a Felső-Tisza vidékén találunk sok utalást arra, hogy a folyó közvetlen partján kiterjedt gyümölcsösök ékesítik a tájat. Zsurk és Záhony térségében, a folyó mindkét oldalán Horti fructiferi néven emlegeti a térkép ezeket a part menti gyümölcsösöket. (OL S 12. Div. XIII. 456. 1816) Ezek egyike lehet a Horvát szögi gyümölcsösek. (Nyíregyháza, T 161, 1860) Másik helyen, egy német nyelvű térképen, Obstgarten névvel jelölik az ártéri gyümölcsöst. (OL S 12. Div. 84:1. 1830) De Szeged alatt is ezt a megnevezést találjuk. (OL S 12. Div. XI. 126. 1787) Mezővári határában van a Megy kert szegh, és az Oltoványos. Ez utóbbi név egyértelműen arra a gyakorlatra utal - amit néprajzi leírások is közvetítenek, - hogy mindennapos gyakorlat volt az ártereken növő vad hajtások nemesítése oltással. (OL S 12. Div. XI. 126.) Vencsellővel szemben, a bodrogközi oldalon Pruneta etprata (szilváskert és rét) van a folyó mellett. (OL S. 11. 164/1. 1785) Gulács és Jánd határában mai napig megvan a Szilvás szeg nevű ártéri gyümölcsös. (OL S 12. Div. XIII. 456. 1795) Romjaival most is találkozhatunk. Ugyancsak Szilvás szegh van Mezővárinál. (OL S 12. Div. XI. 126.) Benk árterületén Tiszaháti kertek, Varga kert, Pinkó kert, Szeres kertek névvel találkozunk. Ugyancsak Benk határában Hosszú ortásoknév fordul elő. (Nyíregyháza, T 165, 1805) Zsurk térségében, a Tisza belső kanyarjában az Irtáskertek földrajzi név arra utal, hogy itt a természetesen növő ártéri galériaerdőt irtották ki a gyümölcsös kedvéért. (OL S 12. Div. XIII. 612. 1830, Nyíregyháza, T 161, 1860) Ugyancsak gyümölcsöst jelöl, - ezt irodalom is megerősíti - a Tarkányi kertek földrajzi név. (OL S 12 div. XVI. 37. 1782) Nyilván a tutajozás, hajózás kívánta meg, hogy egy-egy jelesebb fát is bejelöljenek a térképekre. így pl. a Tiszakürthöz tartozó Ságnál Pyrust, körtefát tüntet fel a térkép a folyó mellett. (OL S 80.) Az árterek erdeibe, gyümölcsöseibe szívesen telepítették a méheseket. Az emlékezettel elérhető időben is gyakran találunk arra utalást, hogy az árterek állandóan virágzó flórája nagyon kedvezett a méhtartásnak. Kitűnő méhlegelők voltak a mindig nedves, örökké viruló rétségek. Néhány név is őrzi ennek a nagy múltú gazdálkodásnak az -43-
