Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)
Bellon Tibor: A Tisza-térképek tanulságai
emlékét. Tokaj térségében van a Méhes szék. (OL Sil. 1129. 1780) A Méhes fenek Tiszacsege határában található, a nagy kanyar belső oldalán. (OL S 12. Div. XIII. 159. 1789) Zsurkon Méheske név fordul elő. (Nyíregyháza, T 191, 1860) Kiskörén Köpűs fenek nevet őriz a mappa. (Eger, Ú 199, 1860) Tanulságos, hogy a térképek legnagyobb részénél következetesen jelölik a települések környékén épített szőlőket (vineae, Weingarten), és a kenderföldeket (Canabeta). A 18. század második felétől a Közép-Tisza régiójában sok dohányt termesztenek, melyeket a térképek nemcsak kiírással (Tabaccam), de a szárító pajták jelölésével is hangsúlyossá tesznek. Úgy tűnik, hogy a dohányföldeket körülkerítették. A halas vizeket gyakran nevük is elárulja: Keszeges tó van Tiszacsege határában, (OL S 12. Div. XIII4. 159. 1789), de a Nagysárréten is van Keszeges tó, Csuka sziget, Kárász sziget (OL Sil. 1777. 1773), Más helyen Nagy Kárászos, Kis Kárászos (sziget), Kárászos derék, Kis Halas, Nagy Halas nevekkel találkozunk. (OL S 12. Div. XIII. 545. 1792-1828) Vencsellőnél csupán Piscatures, Cigándnál Piscatorum kiírás jelzi a halászó helyet. (OL S 12. Div. XIII. 546, 1825) Titel térségében a halászó szakaszokra osztott folyó mellett az egyes bérlők tanyáját halászkunyhó jelek mutatják. (OL S 12. Div, XI. 126/a. 1787) A rétségeken, ártereken való közlekedés nagyon nehéz volt, különösen áradásos időben. Gyakori, hogy a térképeken jelzik a közlekedésre alkalmas helyeket. Szolnok környékének mappáin szerepel a hídtól vezető töltés a tiszántúli részekre. De találkozunk Csónak átjáró (Nautum) (OL S 11. 1105:1), Csonok út (OL S 11 164/1. 1785) Csalnak ér (OL S 12. Div. XIII. 456. 1816) feljegyzésekkel is. Tiszanánán Csónak út (Eger, Ú 374, 1857), Kiskörén Csónak vonó (Eger, Ú 199, 1860) földrajzi név van. A Nagysárréten Hajó út néven szerepel a nádasok között vezető kitisztított csapás. (OL S 12. Div. XIII. 545. 1792-1828) Bocskó - Tiszaújlak térségében, ahonnan a sótömbökkel megrakott tutajokat indították, mesterségesen alakították ki a berakodó helyeket. Nyilván ilyenre utal a navigabilis Ramus Tibisci (a Tisza hajózható ága) (OL S 11. 1105:1, 1777), Gulács és Jánd között a Boroszló részen van a Nautis Szálvető, ami feltehetően tutajkifogó helyet jelöl. (OL S 12. Div. XIII. 268. 1795) Több térkép jelöli a hajóvontatók útját, gondosan mutatva, hol haladnak a jobb, honnan a bal parton. Valószínűleg ezzel a tevékenységgel van összefüggésben a Vidre foknál lévő Vonyogató földrajzi név is. (OL S 12. Div. XI. 126. XV. 1787 körül) Ugyancsak gondosan jelzik a térképek az átkelési, a révhelyeket, és a hozzájuk vezető utakat is. Némelyik térképen külön feltüntetik a kis- és a nagy vízkor használható réveket. Az átkelő helyeknél mindig van révház, a közelében csárda, ahhoz tartozó nagy legelőterülettel, hogy a megpihenő utas állatait legeltethesse. Nemegyszer egyéb műtárgyak, pl. Nepomuki Szent János szobra, vagy más statuák (pl. Szent Vendel) is a térképre kerülnek. Nem szóltam még a hajómalmokról, melyek szigorú rendben, és nagy számban lepték el a folyókat. A malomépítést és működtetést külön szigorú szabályok irányították. A helyüket a tanácsok jelölték ki, jó rendet tartva közöttük, meghatározták a kis- és nagyvízkor telepítésüket, működésük rendjét. A térképek - a hajózás, tutajozás, teherszállítás érdekében - pontosan bejelölték a malmok helyét. Rendszerint mola, molae, mola navalis (hajómalom) jelzéssel, esetleg kis csónak piktogrammal mutatják helyeiket. Minden víz menti településnek volt több vízimalma is. -44-
